-Sziasztok, már vártunk titeket.-köszönt Julie.
-Molly ö itt a két fiam Stefan és Damon.-én csak mosolyogni tudtam.Apával a bemutatkozás után leültünk.Julie és apa beszélgettek én meg próbáltam nem észrevenni Damont.Nem voltam egyáltalán éhes ezért nem kértem semmit, csak vizet ittam.
-Mindjárt elfogy a víz gyere Molly hozzunk.-ült föl Stefan, én szívesen mentem vele mert már nem bírtam tovább Damon tekintetét.
-Mi történt a nyakaddal?-álltunk meg a pultnál.
-Hát öö egy kis baleset történt.-láttam Stefanon hogy nem nagyon hisz nekem.
-Figyelj Molly én nem bántalak nyugodtan elmondhatod.-az az igazság hogy én bízok Stefanban, és ő nem látszik olyan közveszélyesnek.
-Hát jól van, Damon tette ezt velem.-sóhajtottam.Amikor erre vissza gondoltam éreztem hogy sajog a nyakam.
-Gondoltam, hogyan történt?
-Úgy volt hogy Jeremyvel megyek haza amikor kifelé mentem az ajtón akkor Damon megfogta a kezem és nem engedett el.Jeremy segíteni akart nekem de Damon valahogy elvarázsolta vagy nem tudom mert belenézett a szemébe és azt mondta neki hogy menjen el és tényleg azt tette, és mivel már egy árva lélek se volt a folyosón neki nyomott a szekrénysornak és kérdezgetett.-próbáltam részletesen elmesélni Stefanak.
-Mit kérdezett tőled?-Stefan háttal állt az asztalunknak de láttam hogy Damon néha hátra nézz.
-Azt hogy mit akar tőlem Klaus, és rajtam is akart olyan szemes valamit csinálni de nálam valamiért nem vállt be, és mivel nem voltam a hasznára majdnem leharapta a fejemet de ahogy becsuktam a szemem fölkenődött a szekrénysorra és azt mondta hogy boszorkány vagyok.
-Jó felejts el mindent és ne is figyelj Damonre ha baj van akkor meg csak hívj és segítek.-nagyon örültem Stefanak hogy segít nekem.
-Stefan, ezt szerinted hogy felejtsem el?-kaptam a kezéhez.
-Tudom hogy nehéz ilyet elfelejteni az embernek csak egyet kérek akkor ha lehet ne meséld el apádnak.-megígértem Stefannak hogy nem mesélem el apának, egyébként se akartam mert akkor megint költöznénk, és én most itt jól érzem magam.A vacsora többi részét élveztem.Örültem apának is már rég nem láttam mosolyogni és nevetni se.Én meg jól elvoltam Stefannal beszélgettünk, amit Damon nem nagyon díjazott.Mondani nem mondta hanem a szemével üzent.A vacsora végén valahol megkönnyebbültem hogy nem láthatom pár napig Damont, de valahol pedig jól elvoltam.
-Sziasztok gondolom majd találkozunk.-köszöntünk el apával a Mystic Grillből kilépve.Apa kocsival jött szóval gyorsan haza értünk.Amikor egyre közeledtünk a házunkhoz láttuk hogy ki van nyitva az ajtó, nagyon megijedtem szerintem apa is valahol csak ő nem mutatja.
-Maradj kint én körbe nézzek bent, ha nem jövök ki tíz perc múlva tudod mit kell tenned.-kivette a fegyverét a zsebéből mondjuk nem tudom hogy került oda, de már féltem hogy mi fog történni már éreztem hogy gördül ki egy kövér könnycsepp a szememből.És meg történt amire soha nem gondoltam, apa kiordított.
-Molly fuss!!-néhány lövést is hallottam, elfutottam a kocsihoz beültem a kulcs bent maradt beindítottam a kocsit és már száguldtam is.A sírástól alig láttam az utat, azt sem tudtam hogy merre megyek.A végén Stefan házánál kötöttem ki, amennyi erőm volt kiszálltam a kocsiból és sírva kopogtam be.Damon nyitott ajtót és csak ennyire emlékszem mert elájultam.Amikor fölébredtem azt hittem hogy csak álmodtam az egészet, de gyorsan rá kellett jönnöm hogy ez az igazság.Ahogy vissza emlékeztem újra elkezdtem sírni, és gondolom ezt Damon is meghallotta.
-Hé nyugi, nincs semmi baj Molly.-ült le az ágyra, igen úgy látszik a vadállat is tud kedves lenni.
-De van baj Damon, apa lehet hogy...... meghalt én meg csak úgy..... ott hagytam.-nyögtem ki.És erre nem gondoltam megölelt Damon igen én se gondoltam volna.De én most nem tudtam foglalkozni azzal hogy mit csinálsz múltkor vissza öleltem.Az ölelése nagyon jól esett, biztonságba éreztem magam.Tudom hogy fura de valami meleg érzés is elfogott mintha ezer pillangó repdesne a gyomromban.Pár perc múlva már nem is sírtam, és elengedett.
-Jobban vagy?-villantott egy fél mosolyt.Én csak bólogatni tudtam, ebben a pillanatba belépett Jeremy az ajtón, fölpattantam és megöleltem ő rögtön vissza ölelt.
-Szia, hiányoztál.-puszilt meg.
-Mi történt a nyakaddal?-álltunk meg a pultnál.
-Hát öö egy kis baleset történt.-láttam Stefanon hogy nem nagyon hisz nekem.
-Figyelj Molly én nem bántalak nyugodtan elmondhatod.-az az igazság hogy én bízok Stefanban, és ő nem látszik olyan közveszélyesnek.
-Hát jól van, Damon tette ezt velem.-sóhajtottam.Amikor erre vissza gondoltam éreztem hogy sajog a nyakam.
-Gondoltam, hogyan történt?
-Úgy volt hogy Jeremyvel megyek haza amikor kifelé mentem az ajtón akkor Damon megfogta a kezem és nem engedett el.Jeremy segíteni akart nekem de Damon valahogy elvarázsolta vagy nem tudom mert belenézett a szemébe és azt mondta neki hogy menjen el és tényleg azt tette, és mivel már egy árva lélek se volt a folyosón neki nyomott a szekrénysornak és kérdezgetett.-próbáltam részletesen elmesélni Stefanak.
-Mit kérdezett tőled?-Stefan háttal állt az asztalunknak de láttam hogy Damon néha hátra nézz.
-Azt hogy mit akar tőlem Klaus, és rajtam is akart olyan szemes valamit csinálni de nálam valamiért nem vállt be, és mivel nem voltam a hasznára majdnem leharapta a fejemet de ahogy becsuktam a szemem fölkenődött a szekrénysorra és azt mondta hogy boszorkány vagyok.
-Jó felejts el mindent és ne is figyelj Damonre ha baj van akkor meg csak hívj és segítek.-nagyon örültem Stefanak hogy segít nekem.
-Stefan, ezt szerinted hogy felejtsem el?-kaptam a kezéhez.
-Tudom hogy nehéz ilyet elfelejteni az embernek csak egyet kérek akkor ha lehet ne meséld el apádnak.-megígértem Stefannak hogy nem mesélem el apának, egyébként se akartam mert akkor megint költöznénk, és én most itt jól érzem magam.A vacsora többi részét élveztem.Örültem apának is már rég nem láttam mosolyogni és nevetni se.Én meg jól elvoltam Stefannal beszélgettünk, amit Damon nem nagyon díjazott.Mondani nem mondta hanem a szemével üzent.A vacsora végén valahol megkönnyebbültem hogy nem láthatom pár napig Damont, de valahol pedig jól elvoltam.
-Sziasztok gondolom majd találkozunk.-köszöntünk el apával a Mystic Grillből kilépve.Apa kocsival jött szóval gyorsan haza értünk.Amikor egyre közeledtünk a házunkhoz láttuk hogy ki van nyitva az ajtó, nagyon megijedtem szerintem apa is valahol csak ő nem mutatja.
-Maradj kint én körbe nézzek bent, ha nem jövök ki tíz perc múlva tudod mit kell tenned.-kivette a fegyverét a zsebéből mondjuk nem tudom hogy került oda, de már féltem hogy mi fog történni már éreztem hogy gördül ki egy kövér könnycsepp a szememből.És meg történt amire soha nem gondoltam, apa kiordított.
-Molly fuss!!-néhány lövést is hallottam, elfutottam a kocsihoz beültem a kulcs bent maradt beindítottam a kocsit és már száguldtam is.A sírástól alig láttam az utat, azt sem tudtam hogy merre megyek.A végén Stefan házánál kötöttem ki, amennyi erőm volt kiszálltam a kocsiból és sírva kopogtam be.Damon nyitott ajtót és csak ennyire emlékszem mert elájultam.Amikor fölébredtem azt hittem hogy csak álmodtam az egészet, de gyorsan rá kellett jönnöm hogy ez az igazság.Ahogy vissza emlékeztem újra elkezdtem sírni, és gondolom ezt Damon is meghallotta.
-Hé nyugi, nincs semmi baj Molly.-ült le az ágyra, igen úgy látszik a vadállat is tud kedves lenni.
-De van baj Damon, apa lehet hogy...... meghalt én meg csak úgy..... ott hagytam.-nyögtem ki.És erre nem gondoltam megölelt Damon igen én se gondoltam volna.De én most nem tudtam foglalkozni azzal hogy mit csinálsz múltkor vissza öleltem.Az ölelése nagyon jól esett, biztonságba éreztem magam.Tudom hogy fura de valami meleg érzés is elfogott mintha ezer pillangó repdesne a gyomromban.Pár perc múlva már nem is sírtam, és elengedett.
-Jobban vagy?-villantott egy fél mosolyt.Én csak bólogatni tudtam, ebben a pillanatba belépett Jeremy az ajtón, fölpattantam és megöleltem ő rögtön vissza ölelt.
