Önzőnek lenni jó

Emlékszek még a régi szép időkre, amikor még anya élt és együtt voltunk, de minden embernek nekem is vannak rossz emlékeim nem is egy.Tisztán emlékszem hogy mi történt azon a napon, nagyon szép idő volt sütött a nap én bent voltam és telefonáltam a szobámban amíg anya főzött, de egyszer csak mintha minden besötétedne egy hatalmas sikoly, kifutok anyához minden véres és.......

-Molly itt vagy köztünk?-lengette kezét az arcom előtt Emily.

-Bocsi, persze csak mint mindig elgondolkoztam.-ültem le az ágyamra.

-Figyelj ígérj meg nekem ma valamit.-guggolt le elém, én meg figyelmesen figyeltem.

-Ma nem gondolkozol semmin senkin hanem élvezed az életet és önző leszel, megígéred?

-Jó igazad van és igen megígérem.

-Oké ezt megbeszéltük akkor átöltözök és indulunk.-ment be a fürdőszobába.Én addig fölraktam egy kis sminket és készen is álltam, Emily is kész lett és már indultunk is.

-És, akkor merre is?-zártam be a bejárati ajtót.

-Mondtam hogy titok csak kövess, várj tudod mit van egy jobb ötletem.-elővett a zsebéből egy kendőt és bekötötte a szememet.

-Ezt ugye nem mondod komolyan?

-Fogd be vagy neki vezetlek egy oszlopnak!-fenyegetőzött Emily.-Jó oké, de nem értem hogy miért kell bekötni a szemem?-és akkor megütöttem magam valamibe.

-Auuu!-szisszentem fel.-Ja bocsi nem láttam jól ezt a padot.-mondta.Onnantól inkább befogtam nehogy a végén egy fát ölelgessek.Emily bevezetett egy kapun de csönd volt amikor jobban belegondoltam tudtam hogy hol vagyunk.

-Ugye jól gondolom és te az iskolába hoztál be?-le akartam venni a szemkötőt de Emily nem engedte.

-Maradj már veszteg mindjárt ott vagyunk...és most leveheted.Amikor levettem tiszta sötét volt az egész helység nem értettem.De egyszer csak minden világos lesz és több száz ember áll előttem az kiabálva hogy boldog szülinapot.Köztük ott volt Jeremy, Elena,Stefan,Bonnie,Caroline de Damont sehol sem láttam.

-Nagyon köszönöm szépen.-köszöntem meg nagy mosollyal az arcomon, igaz hogy abból a tömegből csak kb. húsz embert ismerek de mindegy.Ahogy ki mondtam azt a szót hogy köszönöm a zene elindult és mindenki vagy elment inni vagy táncolni.
-Emily nagyon köszönöm ezt a bulit de ezt hogy tudtad elérni hogy az iskolába tartsuk?-öleltem át.
-Tudod jól hogy nagyon meggyőző tudok lenni, meg hát kaptam egy kis segítséget.
-Tényleg?És kitől?-nagyon kíváncsi voltam.
-Szerinted?Tippelj, várj kapsz egy kis segítséget, kb. 175 cm, barna haja van és kék szeme ja de várj ha ideges inkább fekete lesz meg még egy fontos dolog egy seggfej.-gondolkozott Emily.
-Úgy hallom rólam van szó?-tűnt föl a semmiből Damon, mosolyogva.
-Pontosan, honnan jöttél rá?Gondolom a seggfejből.-mondta cinikusan Emily.
-Én csak a szülinapost elrabolnám egy italra.
-Bocsi de nem mert Molly velem fog t......-Nagyon szívesen eljövök.-vágtam bele Emily szavába.Ahoyg ezt kimondtam Damon megfogta a karom és átvezetett a tömegen egészen az italos pultig.
-Mit szeretnél inni?-kérdezte Damon.
-ÖÖ nem tudom, amit te.-az alkoholos italokról semmit nem tudtam az igazat megvallva nem is ittam soha.Damon töltött valamit a pohárba és átnyújtotta nekem, én meg lehúztam egyszerre.Megfogattam hogy ezen a napon nem érdekel semmi és senki véleménye vagy más dolga csak magammal törődök.
-Ez gyors volt.-Kérek még egyet.-adtam a kezébe a poharat.Már a harmadik pohárnál tartottam amikor elegem lett az ivásból és mentem táncolni és Damont meg ott hagytam.Imádom a táncot amikor anya még volt akkor az iskolámban táncoltam és sok versenyt meg is nyertem.Amikor táncolok nem érdekel a külvilág és hogy ki nézz csak én vagyok.Már a negyedik számnál tartottam amikor átváltott lassúba.
-Ezt a születésnaposnak küldik.-mondta a DJ.
Mivel nem volt párom ezért le akartam menni a táncparkettről amikor valaki megfogta a kezem és vissza rántott.Amikor megláttam az arcát nem hittem el Klaus volt az.
-Te mit keresel itt?-próbáltam bátornak mutatni magam de belül reszkettem.
-Igaz hogy nem hívtak meg de egy táncra szeretnélek fölkérni, hogy érdekesebbé tegyem gondoltam elmondom hogy hogy van az apád.-ahogy a végét meghallottam rögtön megfogtam Klaus kezét és táncoltunk.
-Én is így gondoltam.-és elkezdtünk lassúzni.
-Tudtam hogy te raboltad el.-persze hogy Klaus volt de biztos hogy nem Mystic Fallsban rejtegeti.
-Molly, te egy kedves lány vagy de az apád megkeserítette az életemet, nyugi még nem ölöm meg először válaszokat akarok, amiket nem akar megadni.
-Egyébként ez tök megnyugtató hogy egy szép romantikus szám alatt arról beszélsz hogy mikor ölöd meg az apámat.-meglepődtem de ezen a mondaton mosolygott.
-Bármit megteszek, csak add vissza apát.-mondtam komolyra fordítva a szót.
-Ezen gondolkoznom kell.-ahogy befejezte a mondatot a zenének is vége lett.
-Nekem most mennem kell, majd még találkozunk.-és eltűnt tudom hogy furán hangzik de ez tényleg így történt.Ahogy elment Klaus nagyon ideges lettem és féltem is.Át vágtam a tömegen, és kirontottam az iskola folyosóra, csak mentem nem tudom hova vagy merre csak mentem.Egyszer egy ajtó csapódást hallottam és hogy Emily fut utánam.
-Molly mi a baj?Mi történt?
-Emily hagyjál most!-nagyon dühös voltam és egyedül akartam lenni.
-De Molly nekem elmondhatod hogy mi a baj.
-Azt mondtam hogy hagyjál!-és ekkor megfordultam és nem éreztem semmit mintha nem lenne semmi érzésem.Csak annyit tudok hogy Emily le térdelt elém és egyre szorult a torka és a nevemet mondta.
-Mol..ly nem kapok......leveg..őt.-de én úgy tettem mintha nem hallottam volna, nem akarom Emilyt bántani abba kell hagynom.Egyszer csak abba maradt minden újra éreztem csak már nem dühöt hanem bűntudatot de azt nagyon.
-Emily annyira sajnálom én ezt nem akartam csak.......-közbe már folytak a könnyeim
-Megértem, de mi a franc volt ez?!
-Őszintén, én se tudom.-töröltem a könnyimet.
-Ezt majd holnap megbeszéljük mert mit ígértél?
-Hogy önző leszek és hogy semmivel nem törődök.
-Na ezt tartsuk is be, gyere igyunk egy kört.
Az este többi része nagyon jól telt önző voltam és nem törődtem senkivel és semmivel.Mondjuk az elején még nagyon gondolkoztam azon hogy mit csináltam Emilyvel de pár ital után már nem.Ha nem ittunk akkor táncoltunk ha nem táncoltunk akkor ittunk és ez így ment addig amíg nem emlékszek semmire és hogy miért fekszek egy ágyban fehérneműben és mellettem, jesszusom ezt nem hiszem el csak őt ne........

Másnap

-Jól vagy?-hallottam a hangján hogy aggódik.

-Én igen de apa nem.

-Megtaláljuk ígérem.-tolt el magától.

-Khm.-Damon köhintett, gondolom jelezte hogy ő is itt van.-Gyere Jeremy beszélgessünk egy kicsit.-kimentek a szobából én meg addig reménykedve felhívtam apát.De mint gondoltam nem vette föl rögtön hangpostára váltott ki volt kapcsolva.Amikor leraktam a telefont csak Damon jött be a szobába.

-Hol van Jeremy?-ültem le az ágyra.

-El kellet menni, de majd hamarosan jön.

-Oké akkor egyedül megyek haza.-vettem fel a kabátom.

-Hogy hova akarsz menni?-láttam az idegességet az arcán.

-Haza át kéne öltöznöm meg ma suli van.-ki akartam menni az ajtón de Damon elállta.

-Ugye ezt most nem mondod komolyan?
-Miért, nem látszik annak?
-Oda velem mész vagy sehogy.-mondta a "szabályokat".
-Miért is?-tettem keresztbe a kezemet.
-Talán azért mert tegnap elrabolták az apádat, vagy mit tudom én és most meg oda akarsz menni.
-Igazad van, akkor gyere mert akkor is át akarok öltözni.-sóhajtottam egyet.
-Helyes én vezetek.-és kivette a kezemből a kocsi kulcsot.Az út csöndesen telt Damon az utat nézte én meg bámultam kifelé az ablakon és gondolkoztam.Eszembe jutott a tegnap történtek és kigördült egy könnycsepp a szememből.De utána jött még pár és utána több száz, Damon nem látta mert az utat figyelte.
-Megjöttünk.-állította le a kocsit.Nem mondtam semmit csak kiszálltam a kocsiból és lassú léptekkel elindultam a bejárati ajtó felé.Az ajtó nem volt bezárva csak be volt hajtva, én beléptem de Damon megállt az ajtó előtt.
-Mi az nem jössz be?
-De tudod csak szeretem a friss levegőt.....-Ne szórakoz már, gyere be.-szakítottam félbe.
-Jó oké értettem.-és be is lépett a házba.-Úgy látszik itt nincs senki menjünk föl.-adta az ötletet Damon.Föl mentünk a lépcsőn amikor oda értünk a szoba ajtómhoz hallottuk hogy valaki van bent.Meg akartam szólalni de Damon elnémított.Berontott a szobába és fölnyomta az illetőt a falra.
-Engedj el te vadbarom!-ahogy ezt kimondta rögtön felismertem a hangját.
-Ne Damon engedd el ő Emily!-rohantam be a szobámba.
-És az pontosan ki is?-nyomta jobban oda a falhoz Emilyt.
-Akit éppen a falhoz nyomsz és nem kap levegőt.-adta meg a választ Emily, és Damon rögtön el is engedte.-Mi van csajszi már nem is örülsz nekem?-tárta ki a karját Emily.Én meg mint az örült bele ugrottam a nyakába, és elkezdtem sírni.
-Hé itt meg mi történt?-tolt el magától.
-Apát......el...elrabolták.-szipogtam.
-Figyelj néz rám nem lesz semmi baj itt vagyok és segítek megtalálni.-emelte fel a fejemet Emily és letörölte az arcomról a könnyeket.Én csak bólintottam és abba hagytam a sírást.
-Molly bemutatnál a "gyilkosomnak"?-fordult Emily Damonhöz aki a félfa ajtóhoz volt dőlve.
-Ja persze Damon ő itt Emily,Emily Damon.
-Tényleg Damon róla mesélte olyan sokat.-ahogy Damon ezt meghallotta egy önelégült mosolyt villantott.
-Nem ez nem is igaz tök másról beszélgettünk.-próbáltam magam kihúzni a kínos beszélgetésből.
-Én meg szerintem nem emlékszem rosszul és Damonről volt szó egész végig ja meg......-Jó inkább hagyjuk át szeretnék öltözni és azt egyedül szeretném csinálni.-tuszkoltam ki a szobámból őket.
-Nekem most el kell mennem mert keres Stefan és szeretne velem beszélni szóval én megyek.-és Damon gyorsan el is tűnt.Én meg a hátban maradtam Emilyvel.Annyira örültem hogy Emily ide jött pont most van rá a legjobban szükségem, hogy apát elrabolták így nem volt senkim de most itt van Emily.Elbeszélgettem vele sok mindenről már nagyon jól esett mivel ma már úgy sem megyek iskolába inkább otthon maradtam Emilyvel.
-Szóval holnap már suliba is jössz?-kérdeztem nagy örömmel.
-Aha és azt is elintézem hogy a te osztályodba kerüljek.-kacsintott, tudtam hogy ez mit jelent.Emily jó az irat hamisításban meg gyorsan meg tudja győzni az embereket.
-Figyelj tudom hogy Davet elrabolták meg minden de kéne egy kis figyelem elterelés hogy egy kis jó kedved is legyen szóval szépen eljössz velem bulizni de nem mondom meg hogy hova megyünk.
-Nem tudom Emily ez nem lenne nagyon is önző dolog?
-De, de végre egyszer legyél egy kicsit önző is.-Jó oké de akkor segítesz ruhát választani.-mondtam neki.
-Okés akkor nyolcra megyünk addig meg együnk valamit mert éhen halok.-hisztizett Emily,Rendeltünk pizzát mire megettük már hat óra volt szóval készülődnünk kellet.Én elmentem megfürödtem és hajat is mostam amíg Emily ruhát válogatott nekem és magának.