#link #félkövér #dőlt #aláhúzott #áthúzott
Próbáltam csendben kikászálódni az ágyból hogy Klaus föl ne kelljen.Igen Klaussal egy ágyban nagyon fura.Nem tudom hogy mit keresek itt meg egyáltalán hol vagyok de el kell tűnöm innen nagyon gyorsan.Fölöltöztem, és már léptem volna ki az ajtón ha Klaus nem állná el az utamat.
-Már is elmész?-kérdezte fél mosollyal.
-Igen.Miért, baj?-próbáltam bátran válaszolni.
-Igen, mivel ebben álapodtunk meg.
-Még is miben?-na de jó gondolom tegnap részegen valamibe belementem.
-Nem emlékszel semmire, ez vicces lesz.-ült le a fotelba Klaus.
-Egyáltalán, mire kéne emlékeznem?-ültem le vele szembe.
-Arra kedves Molly, hogy mostantól a tulajdonom vagy, és amit mondok azt megcsinálod.-ezen a mondaton lesokkolódtam.
-Én ezt úgy szűrtem le hogy te kihasználtad azt az állapotomat amikor részeg vagyok és akkor a biztonság kedvéért hoztál még egy felest hogy tényleg igent mondjak az ajánlatodra.-Klaus röhögve hallgatta végig hogy én szerintem így volt, de a reagálását nézve biztos hogy nem így volt.
-Ha ennyire kiröhögöd a véleményem akkor halljam igazából hogy volt.
-Szerintem ezek a képek mindent elárulnak nézd meg.-nyújtotta felém a saját fényképezőgépemet.
Amiket láttam egyszerűen szörnyűek és úgy csináltunk hatvan képet.Már a végénél tartottam amikor megálltam egy képnél, amit rögtön ki akartam törölni de Klaus megállított.
-Jaj hát ez a kedvenc képem nehogy kitöröld.-fogta meg a kezemet.
-De ez hogy történhetett meg?!-dobtam le a fényképezőt az ágyra.-Ugye nem én csókoltam meg őt ha nem ő engem?
-Az mindegy úgy is megtörtént, de egyébként meg nem te kezdted.
-Ez nem mindegy ő a barátom volt és csókolóztunk.Én nem akartam a barátságnál többet.-temettem be az arcomat a kezembe.
-Úgy látszik ő igen.-Kösz a nyugtatást köszönöm szépen.-néztem rondán Klausra.
-Haza kell mennem.-pattantam fel az ágyról.
-Nem hallottad hogy most már az én tulajdonom vagy és azt csinálod amit mondok, szóval ülj vissza és mindjárt indulunk.
-És ha nem azt teszem amit mondasz?
-Akkor az apád meghal és után te is.
-Mondtam már hogy egy seggfej vagy?-dobtam le a táskámat az ágyra.
-Nem is egyszer.-Klaus kiment az ajtón és be is zárta, ezzel nekem menekülő utat adott.Szóval fölpattantam az ágyról és rohantam az ablakhoz megnézni hogy milyen magasan vagyunk.Nem voltam olyan magasan de olyan közel sem, az volt a szerencsém hogy alattam volt egy zöldséges és annak volt egy árnyikája amire rá tudok esni.Meg kell kockáztatnom, ezért összepakoltam a szükséges cuccokat közbe reménykedtem hogy Klaus nem jön be.Vettem egy nagy levegőt és kiugrottam, és ráestem az árnyikára, onnan meg megint le és rohantam egészen egy kis kávézóig.Ott megkérdeztem hogy merre is vagyok, és leggyorsabban hogy juttok el Mystic Falls-ba.Mint kiderült a pénztárcámat nem hoztam magammal szóval nem volt pénzem semmi vonatjegyre vagy buszjegyre.Találtam három dollárt a farzsebemben amiből meg tudtam reggelizni.Közbe próbáltam hívni Emilyt hogy jöjjön értem de persze hogy nem veszi fel. Próbáltam még Jeremyt, Elenát, Stefánt.Már majdnem kifogyott a névjegyzékem mikor rájöttem hogy utolsó reményem Damon.Azt hittem ő sem veszi fel de tévedtem.
-Na végre valaki, el kell jönnöd értem most!
-Neked is szia és nem.
-Mi miért?-nagyon mérges lettem.
-Azért mert van más dolgom is.
-Damon ezt nem teheted velem segíts!Most szöktem meg Klaustól és ha megtudja hogy elmentem nekem annyi és az apámnak is.
-Akkor szép temetésetek lesz.-és kinyomott.
-Kapd be Damon!-dobtam le az asztalra a telefonom.Most mit csináljak?Vissza nem megyek mert akkor meghalok, szóval valahonnan kel szereznem egy fuvart.
-Hallom fuvar kéne?-ült szembe velem egy ismeretlen férfi.
-Igen, ezt ennyire lehetett hallani?
-Igen elég hangos voltál.-Egyébként Enzo vagyok.
-Én Molly, akkor el tudnál vinni?-tudom veszélyes egy idegennel elmenni egy kocsiban de Klaus veszélyesebb.
-Persze itt parkol a kocsim.-kifizettem a dolgaimat és már mentünk is ki a kocsihoz.
-Király, igazán köszi megmented az életemet.-beültünk és ahogy becsatoltam az övemet láttam hogy az utcán szembe jön Klaus és igazán dühös volt.
-Indítsd be a kocsit gyorsan!-kiabáltam közbe meg lebuktam hogy Klaus észre ne vegyen.Szerencsére nem vett észre és Enzo be is indította a kocsit szóval már indultunk is újra Mystic Fallsba.
-Egyébként hova is megyünk?
-Mystic Fallsba.-közbe még néhányszor hátra néztem hogy nem a követ minket.
-Remek úgy is van ott pár elintézetlen ügyem.Az út elég hosszú volt de Enzoval beszélgettem, vagyis én beszéltem és elkezdtem neki mondani hogy mennyire utálom Damont meg hogy Jeremy megcsókolt.Szóval én beszéltem ő meg csak pár dologhoz hozzá fűzött.Az út többi részét meg aludtam.
-Hé megérkeztünk itt vagyunk a Mystic Grillnél.
-Jó köszi onnan haza találok, de előtte innom kell.-elköszöntem Enztól mert ő másfele ment én.Amikor beléptem a Grillbe, Damon ült a pultnál, ahogy gondoltam.
-Jöttem a temetésemre.-ültem le mellé.
-Na mégse haltál meg.-ivott bele a poharába.
-Nem de nem neked köszönhetem.
-Francba pedig már olyan szép beszédet írtam a temetésre.
-Kíváncsi vagyok rá majd egyszer elolvashatom?
-Persze, na és ki volt a hősöd hogy elhozott?
-Enzo ott ismerkedtem meg vele és ő haza hozott.
-Jó de nem találkozhatsz vele többet.-Mi miért?
-Mert ismerem és nem találkozhatsz vele ne is hívd.
-Miért, megtiltod?!-kezdtem ideges lenni és a kiabálásunkra már az egész Grill minket figyelt.
-Igen ha ez kell!-Nem tilthatod meg hogy kivel barátkozzak és kivel nem!Te is alig ismersz!Miért csinálod ezt egyszer kedves vagy egyszer meg bunkó?!-dühömbe félre löktem egy széket de nem csak a szék ment vele hanem az összes pohár és üveg.Megijedtem hogy mi történik ezért hazáig rohantam.Reméltem hogy Emilyt már otthon találom.Amikor berontottam a házba fölrohantam a szobámba és Emily ott ült az ágyon, de a nyaka tiszta vér volt és csak némán meredt a falra.
-Jesszusom Emily veled meg mi történt?-nem szólt egy szót se.
-Hallod Emily!Szólalj meg kérlek!
-Itt volt.......valaki........és........-ennyit tudott kinyögni.
-Jó nincs semmi baj mindjárt bekötöm a sebed és hozok egy pohár vizet és jobban leszel.-bekötöttem Emily sebét és jobban volt ivott is a vízből, és utána tudod beszélni.Azt mondta hogy homályosan emlékszik rá de valaki itt volt és megtámadta.Utána meg én meséltem hogy mi van Klaussal és hogy Damonnel veszekedtem.Nagyon rég beszélgettünk ilyen jól Emilyvel és nagyon jól esett de legbelül már nagyon meg akartam keresni apát.Már jó pár órája beszélgettünk amikor kaptam egy ismeretlen számtól egy üzenetet.
-Mi az mi áll benne?-kérdezte kíváncsian Emily.
-Mennem kell most rögtön, el tudsz vinni?
-Igen persze de mi történt?-futott utánam Emily közbe fölkapta a kocsi kulcsot.
-Út közbe elmondom, csak menjünk.-a kocsiba megmutattam az üzenetet és már mentünk is arra címre ami meg volt adva.A végállomás egy hatalmas fehér ház volt.
-Menjünk be.-kapcsolta ki az övét.
-Nem egyedül megyek be te menj haza és majd jövök.-Emily megértette és el is ment.Az ajtó nyitva volt a ház belül is nagy volt és egyben gyönyörű.A nappaliban találtam Klaust aki ült a kanapén és ivott valamit.
-Itt van a szökevényünk.-megint valami gyorsasággal elém jött és túl közel is volt már hozzám.
-Igen de hol van?
-Gyere megmutatom.-Klaus egy szobához vezetett de ez üres volt csak egy valami volt ott vagy is valaki, Damon volt ott.
-Jézusom Damon!-oda futottam hozzá mert ő összeesett.
-Mit csináltál vele?
-Nem én csináltam hanem te, én szóltam hogy nem lesz jó vége ha elszöksz tőlem de nem hallgattál rám.
-Cseszd meg Klaus!
-Damon annyira sajnálom én nem akartam.-és ennek hatására már jött is a könnyem és követte több száz.
-Bocsánat hogy kiabáltam és még sok mindent.
-Ez nagyon szánalmas.-röhögött Klaus.
-Damon bármit megteszek csak légyszíves ne hagyj itt.Nem fogok barátkozni Enzoval esküszöm csak maradj itt.
-El kell mondanom valamit..........én szeretlek.-mondtam ki könnyes szemekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése