-Jó elég volt ebből mennünk kell.-rántott fel a földről Klaus.
-Nem, nem hagyhatjuk itt.-üvöltöttem rá.
-Szóval még mindig nem érted.
-Mit?Mégis mit kéne értenem?
-Majd elmondom a kocsiba de most jössz.-egészen az autóig elrángatott.
-És mégis hova megyünk?Végre apához, vagy már őt is megölted?-közbe Klaus beindította a kocsit.
-Molly, te még nagyon sok mindent nem tudsz.
-Akkor világosíts fel hogy mi az a sok dolog amit nem tudok.
-Kezdjük ott hogy ha még nem jöttél volna rá akkor te boszorkány vagy.
-Az igaz történtek fura dolgok de én biztos nem vagyok az.
-Akkor mivel magyarázod azt hogy a legjobb barátnődet majdnem megfojtottad.
-Te akkor ott voltál?Miért nem állítottál le?
-Mert öröm volt nézni hogy mit csinálsz.-mosolygott közbe az utat nézte.
-Erre nem mondok inkább semmit.-az út közbe elmondott eléggé sok dolgot Klaus, mondjuk hogy vannak vámpírok és vérfarkasok is, meg hogy ő egy ősi vámpír.Egy olyan három óra után megálltunk és egy motelnél kötöttünk ki.
-Figyelj ha tényleg mindent elmondtál egy valamit kihagytál.
-Igen, és mégis mit?
-Anya halálát és hogy megkeserítetted az egész életemet.
-Na azért Molly ne túlozz.-csapta be a kocsi ajtót.
-Gratulálok kifogtad a legnyomorultabb motelt a világon.-a parkolóban csak egy kocsi volt de az is a miénk.A motel címe le volt kopva nem is lehetett kiolvasni.Egy kicsi recepció volt és ott ült egy negyven körüli férfi és teázgatott.
-Franciaágyas szobát szeretnél?-kérdezte fél mosollyal Klaus.
-Bocsi de inkább alszok a recepcióssal.
-Ezt nemnek veszem.-megkaptuk a 13-as szoba kulcsát és én már rohantam is a szobához.Hát mint ne mondjak a szoba nem volt valami gyönyörű.A kanapé ki van szakadva vízfoltos a fal a szőnyegen egy hatalmas folt van.De most nem nagyon érdekelt inkább rohantam a fürdőbe hogy letussolhassak.Amikor kijöttem Klaus a kanapén ült és a telefonnal babrált.Inkább meg se szólaltam csak oda mentem az egyik ágyhoz és már aludtam is.
Hajnali három van és Klaus alszik, itt az ideje hogy kimenjek és telefonáljak.Óvatosan kimásztam az ágyból és már kint is voltam.Ha igaz amit Klaus mondott hogy Damon is vámpír is meggyógyul akkor beszélnem kell vele.Félve tárcsáztam a számot és kicsengett, ez már egy jó jel.Pár másodperc után valaki felvette a telefont, de nem szólt bele.
-Damon?Te vagy az?-kérdeztem remegő hanggal, és kinyomta.Remek úgy látszik utál és ez az én hibám.Mindegy fölhívom Emilyt, ő már második csengésre felvette.
-Jézusom Molly, jól vagy?Már azt hittem hogy meghaltál, vissza mentem a házba de nem volt ott senki csak egy vér tócsa.
-Nyugi nincs semmi baj csak nem hiszem hogy hamar vissza jönnék.
-Hogy mi?!Ezt hogy érted?
-Klaussal kell lennem nála van apa és ha megint megszöknék akkor lehet hogy most téged bántana.
-Miért már bántott valakit?
-Igen......az a vér tócsa Damonné volt.
-Jézusom, és meghalt?Vagy mi történt?
-Ezt akartam én is kideríteni hogy nem-e találkoztál vele?
-Nem de ha meglátom vagy valami szólók.
-Jó de csak SMS-t küldj ki tudja Klaus elveszi a telefonomat ha fölhívsz.-halottam hogy valaki jön ki a szobából szóval elköszöntem Emilytől és rohantam vissza a szobába.Szerencsére nem Klaus volt az aki ki jött gondolom a recepciós, mindegy visszafeküdtem az ágyba de nem tudtam aludni.Egyfolytában gondolkoztam hogy merre van apa és hogy Damon él-e.Már hát óra körül volt amikor elkezdett rezegni a telefonom a kijelzőn Jeremy neve villogott, de kinyomtam.Mivel nem tudtam tovább feküdni az ágyban fölkeltem, fölöltöztem és elmentem a recepcióshoz megkérdezni hogy van-e a közelben bolt.Kiderült hogy fél órára van egy bolt szóval, kölcsön vettem Klaus kocsiját és már mentem is egy közeli boltba.Nagy nehezen megtaláltam a boltot a semmi közepén.Vettem pár dolgot és rohantam vissza hogy Klaus ne vegye észre hogy elmentem.Mikor visszaértem Klaus még aludt.Leültem a szobában lévő asztalra és elkezdtem reggelizni.Attól függetlenül hogy a bolt eléggé kihalt volt de a croissant nagyon finom volt.Reggeli után fölkeltettem Klaust mert nem akartam tovább itt lenni.Nem mondtam el neki hogy elugrottam egy órára majd egyszer rájön.Pár perc alatt el is hagytuk a motelt és már megint a kocsiba voltunk.
-Klaus, van egy kis gond.-ültem le mellé a kocsiban.
-Igen, és mi lenne az?-közbe beindította a kocsit.
-Nincs ruhám, haza kéne mennem pár cuccért és el köszönnék a többiektől.
-Majd vesszünk New Orleans-ban ruhákat és nem kell senkitől elköszönöd.
-Légyszíves megteszek bármit.-nem gondoltam volna hogy valaha is Klausnak fogok könyörögni.
-Bármit?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen, csak hagy köszönjek el.
-Jó akkor törd össze valamelyik fiú szívét Mistyc Falls-ban vagy nem köszönhetsz el a barátaidtól.-ezen el kellet gondolkoznom nagyon nehéz döntés volt, de a végén elfogattam.Szóval vissza Mystic Falls-ba pár órára.A kocsi út nekem éveknek tűnt, az még jobban lassította hogy Jeremy minden percben hívott, én meg kinyomtam.Ahogy elszáguldottunk a Mystic Falls tábla mellett egy furcsa érzés fogott el vagy hát nem is furcsa hanem a félelem.Féltem attól hogy Damon mégse él, féltem attól hogy Jeremy megutált ahogy egy folytában kinyomom amikor hív, attól is féltem hogy Emilynek valami baja esett.De már nem fordulok vissza meg kell tennem.
-Nekem el kell intéznem pár dolgot szóval ha küldök egy üzenetet akkor gyere a házatok elé és megyünk tovább, ha nem leszel itt tudod már hogy mi fog történni.
-Igen tudom itt leszek.-becsaptam a kocsi ajtót és megvártam hogy Klaus elhajtson.Ahogy elment rohantam föl a szobámba, reméltem ott lesz Emily de nem volt ott senki.Szóval gyorsan bedobáltam a ruháimat és a laptopomat.Ezzel kész vagyunk most először menjünk a Grillbe talán ott van Emily.Út közbe beraktam a fülhallgatómat és mentem is.Nagyon sok gondolat futott át a fejemben, nem is vettem észre hogy már a Grill előtt vagyok.Bementem és a kedves barátnőm a bár pultnál ült és ivott valamit.
-Bocsi szabad ez a hely?-léptem Emily mellé.
-Úristen Molly, te vagy az azt hittem hogy soha többé nem foglak látni.-közbe beleugrott a nyakamba és sírt.
-Hé, ne sírj most itt vagyok hogy elbúcsúzzak.-öleltem át.
-Azt ne mond hogy elmész?
-De el kell mennem. csak kaptam pár órát hogy elbúcsúzzak mindenkitől.
-Jó legalább van pár óránk.-ültünk le a bárszékre.
-Kérdezhetek pár dolgot?-néztem rá Emilyre.
-Persze mond csak.
-Damonről tudsz valamit?Láttad már?
-Nem iskolába se jött, sajnálom nem hallottam róla semmit.-De Jeremy egyfolytában kérdezget hogy merre vagy.
-Tudom van már tőle száz nem fogadott hívásom.-sóhajtottam.-És mi van Stefannal?
-Ő is kérdezte hogy merre vagy meg azt is hogy, az eltűnéshez van ahhoz köze hogy apukád eltűnt.
-Baj lenne ha elkísérnél hozzájuk kocsival?
-Nem menjünk is.-Emily fizetett és már rohantunk is a kocsihoz.
-Szerinted ő is ott lesz?-kérdeztem út közben.
-Na jó Molly mit érzel te Damon iránt?-tudtam hogy meg fogja kérdezni.
-Igazat megvallva én se tudom.-hajtottam le a fejem.
-Te beleszerettél.-állapította meg Emily.
-Nem Emily mondom hogy nem tudom mit érzek.
-Molly már kiskorunk óta ismerlek és tudom mikor hogy érzel.-Csak egyet nem értek ha bántott téged és bunkó volt akkor miért?
-Én se tudom, ezt szeretném meg tudni saját magamtól.-közbe már szálltunk ki a kocsiból.Bekopogtam és Stefan nyitott ajtót, könnyes szemekkel rögtön borultam a karjai közé.
-Annyira félek még nincs vége és vele kell mennem.-mondtam már sírva.
-Jó nincs semmi baj nyugodj meg minden rendben lesz.
-Biztos vagy benne?
-Nem de remélem.-elengedett Stefan és leültünk a kanapéra Emilyvel együtt és elmeséltem mindent.Az elejétől a végéig.A végén hallottam hogy valaki jön lefelé a lépcsőn és nem más volt az mint Damon.Amikor megláttam nagyon elkezdett verni a szívem úgy jobban hogy közbe még félmeztelen volt.Emily meglökött hogy szóljak valamit.
-Stefan nem lehetne halkabban beszélni?!-ahogy meglátott elállt a szava.
-Szia, Damon rég láttuk egymást.-álltam fel a kanapéról.
-Szia Molly elég rég volt.
-Szeretnék veled beszélgetni, eljönnél egy sétára?-ezt a mondatot elég nehezen mondtam ki.
-Persze....mindjárt jövök csak felöltözök.
-Oké itt megvárlak.-Damon fölment és addig Emily félrehívott.
-Be vallod neki?-nézett rám.
-Már egyszer bevallottam csak szerintem nem volt eszméleténél.
-Mi van és azt is hogy.........-befogtam Emily száját mert rájöttem hogy mit mondott Klaus hogy a vámpíroknak nagyon jó hallásuk van.
-Mi az miért fogtad be a számat?
-Majd meg magyarázom csak most mennem kell.-Damon jött is elköszöntem Stefantól és Emilytől és el is mentünk sétálni be az erdőbe.Elmeséltem neki is mindent és eljött az a kérdés ami rég megakartam kérdezni.
-Damon?Te ébren voltál amikor......-Mindent hallottam.-vágott bele a szavamba.
-Oh most nem tudom hogy ez kínos vagy ilyesmi.
-Figyelj Molly elmondok valamit.-Damon megállított és a szemembe nézet.-Én egy v............
-Tudom Klaus elmondott mindent.
-És nem félsz vagy ilyesmi?
-Igazából én mástól sokkal jobban félek.
-Tényleg és mitől?Talán ettől?-és egyre jobban közeledett, azt hittem hogy újra azt csinálja mint az iskolában de nem annál sokkal jobb történt, megcsókolt és csodálatos volt.
-Molly, te még nagyon sok mindent nem tudsz.
-Akkor világosíts fel hogy mi az a sok dolog amit nem tudok.
-Kezdjük ott hogy ha még nem jöttél volna rá akkor te boszorkány vagy.
-Az igaz történtek fura dolgok de én biztos nem vagyok az.
-Akkor mivel magyarázod azt hogy a legjobb barátnődet majdnem megfojtottad.
-Te akkor ott voltál?Miért nem állítottál le?
-Mert öröm volt nézni hogy mit csinálsz.-mosolygott közbe az utat nézte.
-Erre nem mondok inkább semmit.-az út közbe elmondott eléggé sok dolgot Klaus, mondjuk hogy vannak vámpírok és vérfarkasok is, meg hogy ő egy ősi vámpír.Egy olyan három óra után megálltunk és egy motelnél kötöttünk ki.
-Figyelj ha tényleg mindent elmondtál egy valamit kihagytál.
-Igen, és mégis mit?
-Anya halálát és hogy megkeserítetted az egész életemet.
-Na azért Molly ne túlozz.-csapta be a kocsi ajtót.
-Gratulálok kifogtad a legnyomorultabb motelt a világon.-a parkolóban csak egy kocsi volt de az is a miénk.A motel címe le volt kopva nem is lehetett kiolvasni.Egy kicsi recepció volt és ott ült egy negyven körüli férfi és teázgatott.
-Franciaágyas szobát szeretnél?-kérdezte fél mosollyal Klaus.
-Bocsi de inkább alszok a recepcióssal.
-Ezt nemnek veszem.-megkaptuk a 13-as szoba kulcsát és én már rohantam is a szobához.Hát mint ne mondjak a szoba nem volt valami gyönyörű.A kanapé ki van szakadva vízfoltos a fal a szőnyegen egy hatalmas folt van.De most nem nagyon érdekelt inkább rohantam a fürdőbe hogy letussolhassak.Amikor kijöttem Klaus a kanapén ült és a telefonnal babrált.Inkább meg se szólaltam csak oda mentem az egyik ágyhoz és már aludtam is.
Hajnali három van és Klaus alszik, itt az ideje hogy kimenjek és telefonáljak.Óvatosan kimásztam az ágyból és már kint is voltam.Ha igaz amit Klaus mondott hogy Damon is vámpír is meggyógyul akkor beszélnem kell vele.Félve tárcsáztam a számot és kicsengett, ez már egy jó jel.Pár másodperc után valaki felvette a telefont, de nem szólt bele.
-Damon?Te vagy az?-kérdeztem remegő hanggal, és kinyomta.Remek úgy látszik utál és ez az én hibám.Mindegy fölhívom Emilyt, ő már második csengésre felvette.
-Jézusom Molly, jól vagy?Már azt hittem hogy meghaltál, vissza mentem a házba de nem volt ott senki csak egy vér tócsa.
-Nyugi nincs semmi baj csak nem hiszem hogy hamar vissza jönnék.
-Hogy mi?!Ezt hogy érted?
-Klaussal kell lennem nála van apa és ha megint megszöknék akkor lehet hogy most téged bántana.
-Miért már bántott valakit?
-Igen......az a vér tócsa Damonné volt.
-Jézusom, és meghalt?Vagy mi történt?
-Ezt akartam én is kideríteni hogy nem-e találkoztál vele?
-Nem de ha meglátom vagy valami szólók.
-Jó de csak SMS-t küldj ki tudja Klaus elveszi a telefonomat ha fölhívsz.-halottam hogy valaki jön ki a szobából szóval elköszöntem Emilytől és rohantam vissza a szobába.Szerencsére nem Klaus volt az aki ki jött gondolom a recepciós, mindegy visszafeküdtem az ágyba de nem tudtam aludni.Egyfolytában gondolkoztam hogy merre van apa és hogy Damon él-e.Már hát óra körül volt amikor elkezdett rezegni a telefonom a kijelzőn Jeremy neve villogott, de kinyomtam.Mivel nem tudtam tovább feküdni az ágyban fölkeltem, fölöltöztem és elmentem a recepcióshoz megkérdezni hogy van-e a közelben bolt.Kiderült hogy fél órára van egy bolt szóval, kölcsön vettem Klaus kocsiját és már mentem is egy közeli boltba.Nagy nehezen megtaláltam a boltot a semmi közepén.Vettem pár dolgot és rohantam vissza hogy Klaus ne vegye észre hogy elmentem.Mikor visszaértem Klaus még aludt.Leültem a szobában lévő asztalra és elkezdtem reggelizni.Attól függetlenül hogy a bolt eléggé kihalt volt de a croissant nagyon finom volt.Reggeli után fölkeltettem Klaust mert nem akartam tovább itt lenni.Nem mondtam el neki hogy elugrottam egy órára majd egyszer rájön.Pár perc alatt el is hagytuk a motelt és már megint a kocsiba voltunk.
-Klaus, van egy kis gond.-ültem le mellé a kocsiban.
-Igen, és mi lenne az?-közbe beindította a kocsit.
-Nincs ruhám, haza kéne mennem pár cuccért és el köszönnék a többiektől.
-Majd vesszünk New Orleans-ban ruhákat és nem kell senkitől elköszönöd.
-Légyszíves megteszek bármit.-nem gondoltam volna hogy valaha is Klausnak fogok könyörögni.
-Bármit?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen, csak hagy köszönjek el.
-Jó akkor törd össze valamelyik fiú szívét Mistyc Falls-ban vagy nem köszönhetsz el a barátaidtól.-ezen el kellet gondolkoznom nagyon nehéz döntés volt, de a végén elfogattam.Szóval vissza Mystic Falls-ba pár órára.A kocsi út nekem éveknek tűnt, az még jobban lassította hogy Jeremy minden percben hívott, én meg kinyomtam.Ahogy elszáguldottunk a Mystic Falls tábla mellett egy furcsa érzés fogott el vagy hát nem is furcsa hanem a félelem.Féltem attól hogy Damon mégse él, féltem attól hogy Jeremy megutált ahogy egy folytában kinyomom amikor hív, attól is féltem hogy Emilynek valami baja esett.De már nem fordulok vissza meg kell tennem.
-Nekem el kell intéznem pár dolgot szóval ha küldök egy üzenetet akkor gyere a házatok elé és megyünk tovább, ha nem leszel itt tudod már hogy mi fog történni.
-Igen tudom itt leszek.-becsaptam a kocsi ajtót és megvártam hogy Klaus elhajtson.Ahogy elment rohantam föl a szobámba, reméltem ott lesz Emily de nem volt ott senki.Szóval gyorsan bedobáltam a ruháimat és a laptopomat.Ezzel kész vagyunk most először menjünk a Grillbe talán ott van Emily.Út közbe beraktam a fülhallgatómat és mentem is.Nagyon sok gondolat futott át a fejemben, nem is vettem észre hogy már a Grill előtt vagyok.Bementem és a kedves barátnőm a bár pultnál ült és ivott valamit.
-Bocsi szabad ez a hely?-léptem Emily mellé.
-Úristen Molly, te vagy az azt hittem hogy soha többé nem foglak látni.-közbe beleugrott a nyakamba és sírt.
-Hé, ne sírj most itt vagyok hogy elbúcsúzzak.-öleltem át.
-Azt ne mond hogy elmész?
-De el kell mennem. csak kaptam pár órát hogy elbúcsúzzak mindenkitől.
-Jó legalább van pár óránk.-ültünk le a bárszékre.
-Kérdezhetek pár dolgot?-néztem rá Emilyre.
-Persze mond csak.
-Damonről tudsz valamit?Láttad már?
-Nem iskolába se jött, sajnálom nem hallottam róla semmit.-De Jeremy egyfolytában kérdezget hogy merre vagy.
-Tudom van már tőle száz nem fogadott hívásom.-sóhajtottam.-És mi van Stefannal?
-Ő is kérdezte hogy merre vagy meg azt is hogy, az eltűnéshez van ahhoz köze hogy apukád eltűnt.
-Baj lenne ha elkísérnél hozzájuk kocsival?
-Nem menjünk is.-Emily fizetett és már rohantunk is a kocsihoz.
-Szerinted ő is ott lesz?-kérdeztem út közben.
-Na jó Molly mit érzel te Damon iránt?-tudtam hogy meg fogja kérdezni.
-Igazat megvallva én se tudom.-hajtottam le a fejem.
-Te beleszerettél.-állapította meg Emily.
-Nem Emily mondom hogy nem tudom mit érzek.
-Molly már kiskorunk óta ismerlek és tudom mikor hogy érzel.-Csak egyet nem értek ha bántott téged és bunkó volt akkor miért?
-Én se tudom, ezt szeretném meg tudni saját magamtól.-közbe már szálltunk ki a kocsiból.Bekopogtam és Stefan nyitott ajtót, könnyes szemekkel rögtön borultam a karjai közé.
-Jó nincs semmi baj nyugodj meg minden rendben lesz.
-Biztos vagy benne?
-Nem de remélem.-elengedett Stefan és leültünk a kanapéra Emilyvel együtt és elmeséltem mindent.Az elejétől a végéig.A végén hallottam hogy valaki jön lefelé a lépcsőn és nem más volt az mint Damon.Amikor megláttam nagyon elkezdett verni a szívem úgy jobban hogy közbe még félmeztelen volt.Emily meglökött hogy szóljak valamit.
-Stefan nem lehetne halkabban beszélni?!-ahogy meglátott elállt a szava.
-Szia, Damon rég láttuk egymást.-álltam fel a kanapéról.
-Szia Molly elég rég volt.
-Szeretnék veled beszélgetni, eljönnél egy sétára?-ezt a mondatot elég nehezen mondtam ki.
-Persze....mindjárt jövök csak felöltözök.
-Oké itt megvárlak.-Damon fölment és addig Emily félrehívott.
-Be vallod neki?-nézett rám.
-Már egyszer bevallottam csak szerintem nem volt eszméleténél.
-Mi van és azt is hogy.........-befogtam Emily száját mert rájöttem hogy mit mondott Klaus hogy a vámpíroknak nagyon jó hallásuk van.
-Mi az miért fogtad be a számat?
-Majd meg magyarázom csak most mennem kell.-Damon jött is elköszöntem Stefantól és Emilytől és el is mentünk sétálni be az erdőbe.Elmeséltem neki is mindent és eljött az a kérdés ami rég megakartam kérdezni.
-Damon?Te ébren voltál amikor......-Mindent hallottam.-vágott bele a szavamba.
-Oh most nem tudom hogy ez kínos vagy ilyesmi.
-Figyelj Molly elmondok valamit.-Damon megállított és a szemembe nézet.-Én egy v............
-Tudom Klaus elmondott mindent.
-És nem félsz vagy ilyesmi?
-Igazából én mástól sokkal jobban félek.
-Tényleg és mitől?Talán ettől?-és egyre jobban közeledett, azt hittem hogy újra azt csinálja mint az iskolában de nem annál sokkal jobb történt, megcsókolt és csodálatos volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése