Búcsú

Most mit csináljak?Megcsókolt én meg vissza és most meg bele kell mondanom a szemébe hogy elmegyek.Hogy mondjam el?Csak úgy dobjam oda?Komolyan mondom egy érzéktelen barom vagyok.De a csók olyan csodálatos volt.Mondanom kell valamit, kifutok az időből.
-Damon?El kell mondanom valamit.-vettem egy nagy levegőt.
-Elmegyek Mystic Fallsból.
-Ugye te most viccelsz velem?
-Nem ez az igazság elmegyek, én annyira sajnálom nem kellett volna megtörténnie annak a csóknak, és akkor nem lenne ilyen nehéz.-jöttek a régi ismerősök a könnyek.
-Igazad van.......nem kellet volna megtörténnie.-nyelt egy nagyot.
-Damon én tényleg szeretlek de el kell mennem csak így menthettem meg apát.-közbe vissza tértünk a házhoz.
-Biztos van más megoldás is.
-Nincs hidd el én már mindenre gondoltam de ugyan az jön ki valaki meghal.-már az ajtónál álltunk.
-Én elfogadom, csak ne menj el.
-Nem nem lehetek ennyire önző, sajnálom mennem kell.-sóhajtottam egy nagyot és megfordultam.
-Jó de végszónak mondhatok valamit?-kérdezte.
-Persze.-suttogtam egy hatalmas gombóccal a torkomban.
-Néha igazán utállak.-és becsapta az ajtót.Szuper csak én vagyok ilyen szerencsétlen, végre megcsókolnak és én elmegyek.Tárcsáztam Emily számát és már jött is értem.
-Szia siessünk biztos mindjárt itt lesz Klaus.-ültem a be a kocsiba kisírt szemekkel.
-Várjunk Molly nézz ide, te sírtál mit csinált megint ez a barom esküszöm bemegyek és megverem.
-Felesleges mert mondhatni én bántottam saját magamat.
-Miről beszélsz?
-Megcsókolt Emily........és én meg utána a szemébe mondtam hogy elhagyom Mystic Fallsot.
-Hogy micsoda?Megcsókolt?
-Igen mert elakarta mondani hogy ő egy vámpír és...-Várjunk csak hogy mi?-kérdezte Emily.
-Igen ő vámpír és léteznek de most nem ez a lényeg hogy el akarta mondani én meg mondtam hogy tudom és megkérdezte hogy nem e félek tőle, és én mondtam hogy mástól sokkal jobban félek és megcsókolt.-közbe megérkeztünk Elena házához, mivel beszélni akarok még Jeremyvel.Bekopogtam és Elena nyitott ajtót.
-Szia Molly, várjunk csak mi a baj?
-Jeremy itthon van?-erre a kérdésre pont lejött.
-Úristen Molly, hol voltál?-és átölelt.
-Hosszú történet....csak elbúcsúznék.
-Mi miért?Hova mész?-láttam az aggodalmat az arcán.
-Az mindegy csak el kell mennem, és nem tudom mikor jövök vissza.
-Nagyon sajnálom hogy ezt mondom de légyszíves ne keress egyáltalán, jobb lesz úgy mindenkinek.
-Nem nem mehetsz így el jövök veled.
-Mi a probléma ezzel?Csak felejts el és kész.-ezután kaptam egy üzenetet és tudtam hogy eljött az idő, mennem kell.

-Sajnálom mennem kell.-sarkon fordultam és kirohantam Emily kocsijáig.
-Menjünk mindjárt ide ér.-becsaptam a kocsi ajtót.Mire odaértünk a házhoz Klaus már az ajtó előtt állt.
-Na végre azt hittem megint utánad kell mennem.
-Ne aggódj itt vagyok bemegyek a cuccomért és mehetünk.-Emily segített kihozni és a legrosszabb rész jött el kellet búcsúznom.
-Figyelj én itt maradok és váni foglak.-Ha visszajössz akkor elmegyünk moziba.-mosolygott könnyes szemekkel.
-Oké én veszem majd a popcornt.-mondtam mosolyogva.
-Mennem kell majd találkozunk, hívjál.-elköszöntem és elhajtottunk a kocsival és meg se állunk New Orleansig.
-Klaus?Miért kellek neked igazából?-törtem meg a csendet.
-Azért mert anyukád is boszorkány volt és te is erős vagy és kell nekem egy Jhonson boszi.Elviszlek egy baráthoz aki segíteni fog fejlődni és utána te segítesz nekem.
-Nem az kizárt dolog hogy neked segítsek.
-Pedig az lesz.
-Nem nem fogom engedni.....-és támadt egy ötletem.-Hacsak van egy ajánlatom.
-Hallgatlak.-közbe gúnyos mosolyra húzta a száját.
-Elfogadom és segítek neked ha apát elengeded.
-És honnan tudjam hogy nem fog megszöktetni vagy másképp nem fogja elfogadni hogy ő elmegy te meg velem maradsz.
-Ezért megfogod igézni.Az maradjon meg benne hogy elrabolták és hogy én maradok de haza megy, és pár napig legyen bűntudata aztán keresse fel Julietet legyenek boldogot és az legyen benne hogy egyszer visszamegyek.-pár percig Klaus gondolkozott aztán belement.Nagyon fáradt voltam rég nem aludtam, ezért az egész utat végig aludtam.

Arra ébredtem hogy valaki becsapta a kocsi ajtót, és kirángat a kocsiból.
-Hé finomabban is lehetne és tudok magamtól is menni.
-Bocsi királylány.
-Ne nevezz királylánynak mert akkorát behúzok.....-Molly ne fenyegesd a tanárodat.-kiabált hozzánk Klaus.
-Várjunk te vagy a Jhonson boszi?
-Igen hercegem.-forgattam meg a szememet.
-Király én Kai vagyok.
-Klaus mikor láthatom apát?-mentem oda hozzá a kanapéhoz.
-Kai oda kísér és este meg elmehet.-apa egy pincében volt nagyon szörnyű volt így látni sebek voltak az arcán, az orra vérzett nagyon sajnáltam.
-Jézusom apa jól vagy?-odarohantam hozzá.
-Molly.....te vagy az?-nagyon le volt gyengülve.
-Igen itt vagyok, minden jobb lesz ígérem.
-Elég erős jól bírta a varázslataimat.-szólt bele Kai.
-Várjunk, ezt te csináltad vele?
-Igen kellett valamin gyakorolni.-ezt úgy mondta mintha ez normális lenne.
-Mindjárt én is gyakorlok rajtad.-beakartam neki egyet húzni de megfogta a kezem.
-Még sokat kell gyakorolnod.-közben gúnyosan mosolygott, utána fölment.Körbe jártam a házat, kiválasztottam az egyik szobát és kipakoltam a cuccokat.Mire kész lettem elfáradtam ezért bedőltem az ágyba és tárcsáztam Emily számát.
-Na milyen a fogságod?
-Neked is szia, Emily.-Figyelj alkut kötöttem Klaussal.
-Na erre kíváncsi vagyok, hallgatlak.-elmondtam mindent elejétől a végéig.Emily az egészet csöndesen végig hallgatta.

*

Már rég nincs a mindennapjaimban, már fél éve hogy láttam.A felejtés édes-keserű ízét érzem, nem mindig gondolok már rá.De mikor igen... az akkor úgy érint mint egy villámcsapás: ezredmásodpercek alatt végigfut a csókunk a fejemben, ez pedig súlyos fájdalom nekem.
Fél év, fél éve hogy nem láttam az apámat, fél éve hogy nem beszéltem a legjobb barátnőmmel, és fél éve annak hogy nem láttam.Már fél éve annak hogy New Orleansban vagyok, igaz az erőm hatalmasat nőtt, de akkor is hiányzik Mystic Falls.De egy valami jó dolog is történt Kai-val úgy mond össze jöttem.
Reggel van, a nap sugara pont a szemembe süt, nagyon szép idő van.Mellettem fekszik szétterülve Kai, komolyan mondom rosszabb mint én alvás közben.Hagytam hagy aludjon én halkan fölöltöztem, és mentem le a konyhába reggelizni, de a falnál megálltam mert Klaus telefonált és érdekesen hangzott.

Látszott rajta hogy ideges, de azért halkan beszélt, szóval nem hallottam semmit.Egy olyan öt perc múlva lerakta én meg előléptem a fal mögül, és magabiztosan elindultam a gabonapehely felé, és úgy tettem mintha nem hallottam volna semmit, ami igaz is volt.Egyszerre csak Klaus a hátam mögött termett és belesúgott a fülembe.
-Nagyon szép rajtad ez a ruha.-a leheletét éreztem a nyakamnál.Nagyot nyeltem és válaszoltam.
-Köszönöm.-ez a magabiztosság gyorsan elment.
-Kai még alszik?-kérdezte.
-Igen....-de ekkor meghallottam hogy jön le a lépcsőn.-Vagyis nem.-Klaus elment mögülem és már megtudtam fordulni.
-Szia, Molly.-kaptam egy forró reggeli csókot tőle és utána nekikezdtünk a reggelinek.
-Molly van egy hírem számodra.-ült le hozzánk Klaus.
-Hallgatlak.-érdekes nagyon ritka hogy nekem mond valamilyen hírt.
-Haza engedlek, és Kai is veled megy.-mondta szárazan Klaus.Ekkor sugárban kiköptem a tejet a számból egyenesen Kaira.
-Hogy mi?
-Tessék itt a telefonod, a kocsikulcs és szép utat.-mindent oda dobott az asztalra és elviharzott valahova.Én lesokkolva ültem az asztalnál, Kai meg törölte le magáról a tejet.
-Te ezt tudtad?-kérdeztem egy perc néma csönd után.
-Nem hidd el engem is meglepett, a dolog, de hát ezt akartad nem?
-De hát nem gondoltam hogy ilyen könnyű lesz.
-Én se értem Klaus hirtelen cselekvését, de hát akkor menjünk föl én átöltözök te meg addig bepakolsz.
-Jó oké, már alig várom hogy elmenjünk innen.
-De akár segíthetsz is átöltözni.-kacsintott rám.
-Sajnálom kicsim de inkább pakolok.-adtam neki egy puszit és rohantam föl a szobámba hogy bepakoljak.

*

Mindjárt megérkezünk, igazából félelem is volt bennem, mivel ki tudja mi történt fél év alatt.Nem hívtam föl senkit hogy haza megyek inkább legyen meglepetés.Kai vezettet helyettem látta hogy nem vagyok olyan állapotban.Egyenesen a házunkhoz mentünk, megkértem Kait hogy maradjon egy kicsit a kocsiban amíg nem szólók.
Remegő kézzel csöngettem be és apa nyitott nekem ajtót mosolyogva kezében egy üveg borral.Amint meglátott az egész üveg vörösbor a padlón landolt, és a mosolya lefagyott.Nem szólalt meg csak szorosan magához ölelt és egy könnycsepp jelent meg a szemében.Soha nem láttam apát sírni, mindig erősnek mutatta magát.Apa háta mögött mosolygott Julie az ö szemében is láttam a könnyeket.
-Molly, én azt hittem soha nem látlak viszont.-szólalt meg apa.
-De most itt vagyok.-apa elengedett és invitált be.
-Szívesen, bejönnék meg sokat kéne beszélnünk, de meg kell keresnem Emilyt.
-Igazad van, akkor csinálok vacsorát és jöjjön Emily is.
-Oké köszönöm apa.-még egyszer megöleltem és újra szálltam be a kocsiba.
Emilyt nem találtuk sehol, és a telefonja is ki volt kapcsolva, szóval indultam ahhoz az emberhez aki a legjobban hiányzott.Tudom nem szabadna mert én most Kai-val vagyok de hát muszáj újra látnom.Kai megint maradt a kocsiban én meg kopogtam be az ajtón de nem nyitotta ki senki ezért beengedtem saját magam, de nem kellet volna.

Pár óra

Homályosan láttam a sírástól, Damon ott feküdt a padlón és meg se mozdult.Az én hibám az egész hogy ez történt hogy Klaus ezt csinálta vele.Nem szabadott volna megszöknöm, tudtam hogy ez lesz a következménye.

-Jó elég volt ebből mennünk kell.-rántott fel a földről Klaus.

-Nem, nem hagyhatjuk itt.-üvöltöttem rá.

-Szóval még mindig nem érted.

-Mit?Mégis mit kéne értenem?

-Majd elmondom a kocsiba de most jössz.-egészen az autóig elrángatott.

-És mégis hova megyünk?Végre apához, vagy már őt is megölted?-közbe Klaus beindította a kocsit.
-Molly, te még nagyon sok mindent nem tudsz.
-Akkor világosíts fel hogy mi az a sok dolog amit nem tudok.
-Kezdjük ott hogy ha még nem jöttél volna rá akkor te boszorkány vagy.
-Az igaz történtek fura dolgok de én biztos nem vagyok az.
-Akkor mivel magyarázod azt hogy a legjobb barátnődet majdnem megfojtottad.
-Te akkor ott voltál?Miért nem állítottál le?
-Mert öröm volt nézni hogy mit csinálsz.-mosolygott közbe az utat nézte.
-Erre nem mondok inkább semmit.-az út közbe elmondott eléggé sok dolgot Klaus, mondjuk hogy vannak vámpírok és vérfarkasok is, meg hogy ő egy ősi vámpír.Egy olyan három óra után megálltunk és egy motelnél kötöttünk ki.
-Figyelj ha tényleg mindent elmondtál egy valamit kihagytál.
-Igen, és mégis mit?
-Anya halálát és hogy megkeserítetted az egész életemet.
-Na azért Molly ne túlozz.-csapta be a kocsi ajtót.
-Gratulálok kifogtad a legnyomorultabb motelt a világon.-a parkolóban csak egy kocsi volt de az is a miénk.A motel címe le volt kopva nem is lehetett kiolvasni.Egy kicsi recepció volt és ott ült egy negyven körüli férfi és teázgatott.
-Franciaágyas szobát szeretnél?-kérdezte fél mosollyal Klaus.
-Bocsi de inkább alszok a recepcióssal.
-Ezt nemnek veszem.-megkaptuk a 13-as szoba kulcsát és én már rohantam is a szobához.Hát mint ne mondjak a szoba nem volt valami gyönyörű.A kanapé ki van szakadva vízfoltos a fal a szőnyegen egy hatalmas folt van.De most nem nagyon érdekelt inkább rohantam a fürdőbe hogy letussolhassak.Amikor kijöttem Klaus a kanapén ült és a telefonnal babrált.Inkább meg se szólaltam csak oda mentem az egyik ágyhoz és már aludtam is.
Hajnali három van és Klaus alszik, itt az ideje hogy kimenjek és telefonáljak.Óvatosan kimásztam az ágyból és már kint is voltam.Ha igaz amit Klaus mondott hogy Damon is vámpír is meggyógyul akkor beszélnem kell vele.Félve tárcsáztam a számot és kicsengett, ez már egy jó jel.Pár másodperc után valaki felvette a telefont, de nem szólt bele.
-Damon?Te vagy az?-kérdeztem remegő hanggal, és kinyomta.Remek úgy látszik utál és ez az én hibám.Mindegy fölhívom Emilyt, ő már második csengésre felvette.
-Jézusom Molly, jól vagy?Már azt hittem hogy meghaltál, vissza mentem a házba de nem volt ott senki csak egy vér tócsa.
-Nyugi nincs semmi baj csak nem hiszem hogy hamar vissza jönnék.
-Hogy mi?!Ezt hogy érted?
-Klaussal kell lennem nála van apa és ha megint megszöknék akkor lehet hogy most téged bántana.
-Miért már bántott valakit?
-Igen......az a vér tócsa Damonné volt.
-Jézusom, és meghalt?Vagy mi történt?
-Ezt akartam én is kideríteni hogy nem-e találkoztál vele?
-Nem de ha meglátom vagy valami szólók.
-Jó de csak SMS-t küldj ki tudja Klaus elveszi a telefonomat ha fölhívsz.-halottam hogy valaki jön ki a szobából szóval elköszöntem Emilytől és rohantam vissza a szobába.Szerencsére nem Klaus volt az aki ki jött gondolom a recepciós, mindegy visszafeküdtem az ágyba de nem tudtam aludni.Egyfolytában gondolkoztam hogy merre van apa és hogy Damon él-e.Már hát óra körül volt amikor elkezdett rezegni a telefonom a kijelzőn Jeremy neve villogott, de kinyomtam.Mivel nem tudtam tovább feküdni az ágyban fölkeltem, fölöltöztem és elmentem a recepcióshoz megkérdezni hogy van-e a közelben bolt.Kiderült hogy fél órára van egy bolt szóval, kölcsön vettem Klaus kocsiját és már mentem is egy közeli boltba.Nagy nehezen megtaláltam a boltot a semmi közepén.Vettem pár dolgot és rohantam vissza hogy Klaus ne vegye észre hogy elmentem.Mikor visszaértem Klaus még aludt.Leültem a szobában lévő asztalra és elkezdtem reggelizni.Attól függetlenül hogy a bolt eléggé kihalt volt de a croissant nagyon finom volt.Reggeli után fölkeltettem Klaust mert nem akartam tovább itt lenni.Nem mondtam el neki hogy elugrottam egy órára majd egyszer rájön.Pár perc alatt el is hagytuk a motelt és már megint a kocsiba voltunk.
-Klaus, van egy kis gond.-ültem le mellé a kocsiban.
-Igen, és mi lenne az?-közbe beindította a kocsit.
-Nincs ruhám, haza kéne mennem pár cuccért és el köszönnék a többiektől.
-Majd vesszünk New Orleans-ban ruhákat és nem kell senkitől elköszönöd.
-Légyszíves megteszek bármit.-nem gondoltam volna hogy valaha is Klausnak fogok könyörögni.
-Bármit?-húzta fel a szemöldökét.
-Igen, csak hagy köszönjek el.
-Jó akkor törd össze valamelyik fiú szívét Mistyc Falls-ban vagy nem köszönhetsz el a barátaidtól.-ezen el kellet gondolkoznom nagyon nehéz döntés volt, de a végén elfogattam.Szóval vissza Mystic Falls-ba pár órára.A kocsi út nekem éveknek tűnt, az még jobban lassította hogy Jeremy minden percben hívott, én meg kinyomtam.Ahogy elszáguldottunk a Mystic Falls tábla mellett egy furcsa érzés fogott el vagy hát nem is furcsa hanem a félelem.Féltem attól hogy Damon mégse él, féltem attól hogy Jeremy megutált ahogy egy folytában kinyomom amikor hív, attól is féltem hogy Emilynek valami baja esett.De már nem fordulok vissza meg kell tennem.
-Nekem el kell intéznem pár dolgot szóval ha küldök egy üzenetet akkor gyere a házatok elé és megyünk tovább, ha nem leszel itt tudod már hogy mi fog történni.
-Igen tudom itt leszek.-becsaptam a kocsi ajtót és megvártam hogy Klaus elhajtson.Ahogy elment rohantam föl a szobámba, reméltem ott lesz Emily de nem volt ott senki.Szóval gyorsan bedobáltam a ruháimat és a laptopomat.Ezzel kész vagyunk most először menjünk a Grillbe talán ott van Emily.Út közbe beraktam a fülhallgatómat és mentem is.Nagyon sok gondolat futott át a fejemben, nem is vettem észre hogy már a Grill előtt vagyok.Bementem és a kedves barátnőm a bár pultnál ült és ivott valamit.
-Bocsi szabad ez a hely?-léptem Emily mellé.
-Úristen Molly, te vagy az azt hittem hogy soha többé nem foglak látni.-közbe beleugrott a nyakamba és sírt.
-Hé, ne sírj most itt vagyok hogy elbúcsúzzak.-öleltem át.
-Azt ne mond hogy elmész?
-De el kell mennem. csak kaptam pár órát hogy elbúcsúzzak mindenkitől.
-Jó legalább van pár óránk.-ültünk le a bárszékre.
-Kérdezhetek pár dolgot?-néztem rá Emilyre.
-Persze mond csak.
-Damonről tudsz valamit?Láttad már?
-Nem iskolába se jött, sajnálom nem hallottam róla semmit.-De Jeremy egyfolytában kérdezget hogy merre vagy.
-Tudom van már tőle száz nem fogadott hívásom.-sóhajtottam.-És mi van Stefannal?
-Ő is kérdezte hogy merre vagy meg azt is hogy, az eltűnéshez van ahhoz köze hogy apukád eltűnt.
-Baj lenne ha elkísérnél hozzájuk kocsival?
-Nem menjünk is.-Emily fizetett és már rohantunk is a kocsihoz.
-Szerinted ő is ott lesz?-kérdeztem út közben.
-Na jó Molly mit érzel te Damon iránt?-tudtam hogy meg fogja kérdezni.
-Igazat megvallva én se tudom.-hajtottam le a fejem.
-Te beleszerettél.-állapította meg Emily.
-Nem Emily mondom hogy nem tudom mit érzek.
-Molly már kiskorunk óta ismerlek és tudom mikor hogy érzel.-Csak egyet nem értek ha bántott téged és bunkó volt akkor miért?
-Én se tudom, ezt szeretném meg tudni saját magamtól.-közbe már szálltunk ki a kocsiból.Bekopogtam és Stefan nyitott ajtót, könnyes szemekkel rögtön borultam a karjai közé.

-Annyira félek még nincs vége és vele kell mennem.-mondtam már sírva.
-Jó nincs semmi baj nyugodj meg minden rendben lesz.
-Biztos vagy benne?
-Nem de remélem.-elengedett Stefan és leültünk a kanapéra Emilyvel együtt és elmeséltem mindent.Az elejétől a végéig.A végén hallottam hogy valaki jön lefelé a lépcsőn és nem más volt az mint Damon.Amikor megláttam nagyon elkezdett verni a szívem úgy jobban hogy közbe még félmeztelen volt.Emily meglökött hogy szóljak valamit.
-Stefan nem lehetne halkabban beszélni?!-ahogy meglátott elállt a szava.
-Szia, Damon rég láttuk egymást.-álltam fel a kanapéról.
-Szia Molly elég rég volt.
-Szeretnék veled beszélgetni, eljönnél egy sétára?-ezt a mondatot elég nehezen mondtam ki.
-Persze....mindjárt jövök csak felöltözök.
-Oké itt megvárlak.-Damon fölment és addig Emily félrehívott.
-Be vallod neki?-nézett rám.
-Már egyszer bevallottam csak szerintem nem volt eszméleténél.
-Mi van és azt is hogy.........-befogtam Emily száját mert rájöttem hogy mit mondott Klaus hogy a vámpíroknak nagyon jó hallásuk van.
-Mi az miért fogtad be a számat?
-Majd meg magyarázom csak most mennem kell.-Damon jött is elköszöntem Stefantól és Emilytől és el is mentünk sétálni be az erdőbe.Elmeséltem neki is mindent és eljött az a kérdés ami rég megakartam kérdezni.
-Damon?Te ébren voltál amikor......-Mindent hallottam.-vágott bele a szavamba.
-Oh most nem tudom hogy ez kínos vagy ilyesmi.
-Figyelj Molly elmondok valamit.-Damon megállított és a szemembe nézet.-Én egy v............
-Tudom Klaus elmondott mindent.
-És nem félsz vagy ilyesmi?
-Igazából én mástól sokkal jobban félek.
-Tényleg és mitől?Talán ettől?-és egyre jobban közeledett, azt hittem hogy újra azt csinálja mint az iskolában de nem annál sokkal jobb történt, megcsókolt és csodálatos volt.

Mibe keveredtem?

#link #félkövér #dőlt #aláhúzott #áthúzott

Próbáltam csendben kikászálódni az ágyból hogy Klaus föl ne kelljen.Igen Klaussal egy ágyban nagyon fura.Nem tudom hogy mit keresek itt meg egyáltalán hol vagyok de el kell tűnöm innen nagyon gyorsan.Fölöltöztem, és már léptem volna ki az ajtón ha Klaus nem állná el az utamat.

-Már is elmész?-kérdezte fél mosollyal.

-Igen.Miért, baj?-próbáltam bátran válaszolni.

-Igen, mivel ebben álapodtunk meg.

-Még is miben?-na de jó gondolom tegnap részegen valamibe belementem.

-Nem emlékszel semmire, ez vicces lesz.-ült le a fotelba Klaus.

-Egyáltalán, mire kéne emlékeznem?-ültem le vele szembe.

-Arra kedves Molly, hogy mostantól a tulajdonom vagy, és amit mondok azt megcsinálod.-ezen a mondaton lesokkolódtam.

-Én ezt úgy szűrtem le hogy te kihasználtad azt az állapotomat amikor részeg vagyok és akkor a biztonság kedvéért hoztál még egy felest hogy tényleg igent mondjak az ajánlatodra.-Klaus röhögve hallgatta végig hogy én szerintem így volt, de a reagálását nézve biztos hogy nem így volt.

-Ha ennyire kiröhögöd a véleményem akkor halljam igazából hogy volt.

-Szerintem ezek a képek mindent elárulnak nézd meg.-nyújtotta felém a saját fényképezőgépemet.

Amiket láttam egyszerűen szörnyűek és úgy csináltunk hatvan képet.Már a végénél tartottam amikor megálltam egy képnél, amit rögtön ki akartam törölni de Klaus megállított.

-Jaj hát ez a kedvenc képem nehogy kitöröld.-fogta meg a kezemet.

-De ez hogy történhetett meg?!-dobtam le a fényképezőt az ágyra.-Ugye nem én csókoltam meg őt ha nem ő engem?

-Az mindegy úgy is megtörtént, de egyébként meg nem te kezdted.

-Ez nem mindegy ő a barátom volt és csókolóztunk.Én nem akartam a barátságnál többet.-temettem be az arcomat a kezembe.

-Úgy látszik ő igen.-Kösz a nyugtatást köszönöm szépen.-néztem rondán Klausra.

-Haza kell mennem.-pattantam fel az ágyról.

-Nem hallottad hogy most már az én tulajdonom vagy és azt csinálod amit mondok, szóval ülj vissza és mindjárt indulunk.

-És ha nem azt teszem amit mondasz?

-Akkor az apád meghal és után te is.

-Mondtam már hogy egy seggfej vagy?-dobtam le a táskámat az ágyra.

-Nem is egyszer.-Klaus kiment az ajtón és be is zárta, ezzel nekem menekülő utat adott.Szóval fölpattantam az ágyról és rohantam az ablakhoz megnézni hogy milyen magasan vagyunk.Nem voltam olyan magasan de olyan közel sem, az volt a szerencsém hogy alattam volt egy zöldséges és annak volt egy árnyikája amire rá tudok esni.Meg kell kockáztatnom, ezért összepakoltam a szükséges cuccokat közbe reménykedtem hogy Klaus nem jön be.Vettem egy nagy levegőt és kiugrottam, és ráestem az árnyikára, onnan meg megint le és rohantam egészen egy kis kávézóig.Ott megkérdeztem hogy merre is vagyok, és leggyorsabban hogy juttok el Mystic Falls-ba.Mint kiderült a pénztárcámat nem hoztam magammal szóval nem volt pénzem semmi vonatjegyre vagy buszjegyre.Találtam három dollárt a farzsebemben amiből meg tudtam reggelizni.Közbe próbáltam hívni Emilyt hogy jöjjön értem de persze hogy nem veszi fel. Próbáltam még Jeremyt, Elenát, Stefánt.Már majdnem kifogyott a névjegyzékem mikor rájöttem hogy utolsó reményem Damon.Azt hittem ő sem veszi fel de tévedtem.

-Na végre valaki, el kell jönnöd értem most!

-Neked is szia és nem.

-Mi miért?-nagyon mérges lettem.

-Azért mert van más dolgom is.

-Damon ezt nem teheted velem segíts!Most szöktem meg Klaustól és ha megtudja hogy elmentem nekem annyi és az apámnak is.

-Akkor szép temetésetek lesz.-és kinyomott.

-Kapd be Damon!-dobtam le az asztalra  a telefonom.Most mit csináljak?Vissza nem megyek mert akkor meghalok, szóval valahonnan kel szereznem egy fuvart.

-Hallom fuvar kéne?-ült szembe velem egy ismeretlen férfi.

-Igen, ezt ennyire lehetett hallani?

-Igen elég hangos voltál.-Egyébként Enzo vagyok.

-Én Molly, akkor el tudnál vinni?-tudom veszélyes egy idegennel elmenni egy kocsiban de Klaus veszélyesebb.

-Persze itt parkol a kocsim.-kifizettem a dolgaimat és már mentünk is ki a kocsihoz.

-Király, igazán köszi megmented az életemet.-beültünk és ahogy becsatoltam az övemet láttam hogy az utcán szembe jön Klaus és igazán dühös volt.

-Indítsd be a kocsit gyorsan!-kiabáltam közbe meg lebuktam hogy Klaus észre ne vegyen.Szerencsére nem vett észre és Enzo be is indította a kocsit szóval már indultunk is újra Mystic Fallsba.

-Egyébként hova is megyünk?

-Mystic Fallsba.-közbe még néhányszor hátra néztem hogy nem a követ minket.

-Remek úgy is van ott pár elintézetlen ügyem.Az út elég hosszú volt de Enzoval beszélgettem, vagyis én beszéltem és elkezdtem neki mondani hogy mennyire utálom Damont meg hogy Jeremy megcsókolt.Szóval én beszéltem ő meg csak pár dologhoz hozzá fűzött.Az út többi részét meg aludtam.

-Hé megérkeztünk itt vagyunk a Mystic Grillnél.

-Jó köszi onnan haza találok, de előtte innom kell.-elköszöntem Enztól mert ő másfele ment én.Amikor beléptem a Grillbe, Damon ült a pultnál, ahogy gondoltam.

-Jöttem a temetésemre.-ültem le mellé.

-Na mégse haltál meg.-ivott bele a poharába.

-Nem de nem neked köszönhetem.

-Francba pedig már olyan szép beszédet írtam a temetésre.

-Kíváncsi vagyok rá majd egyszer elolvashatom?

-Persze, na és ki volt a hősöd hogy elhozott?

-Enzo ott ismerkedtem meg vele és ő haza hozott.

-Jó de nem találkozhatsz vele többet.-Mi miért?

-Mert ismerem és nem találkozhatsz vele ne is hívd.

-Miért, megtiltod?!-kezdtem ideges lenni és a kiabálásunkra már az egész Grill minket figyelt.

-Igen ha ez kell!-Nem tilthatod meg hogy kivel barátkozzak és kivel nem!Te is alig ismersz!Miért csinálod ezt egyszer kedves vagy egyszer meg bunkó?!-dühömbe félre löktem egy széket de nem csak a szék ment vele hanem az összes pohár és üveg.Megijedtem hogy mi történik ezért hazáig rohantam.Reméltem hogy Emilyt már otthon találom.Amikor berontottam a házba fölrohantam a szobámba és Emily ott ült az ágyon, de a nyaka tiszta vér volt és csak némán meredt a falra.

-Jesszusom Emily veled meg mi történt?-nem szólt egy szót se.

-Hallod Emily!Szólalj meg kérlek!

-Itt volt.......valaki........és........-ennyit tudott kinyögni.

-Jó nincs semmi baj mindjárt bekötöm a sebed és hozok egy pohár vizet és jobban leszel.-bekötöttem Emily sebét és jobban volt ivott is a vízből, és utána tudod beszélni.Azt mondta hogy homályosan emlékszik rá de valaki itt volt és megtámadta.Utána meg én meséltem hogy mi van Klaussal és hogy Damonnel veszekedtem.Nagyon rég beszélgettünk ilyen jól Emilyvel és nagyon jól esett de legbelül már nagyon meg akartam keresni apát.Már jó pár órája beszélgettünk amikor kaptam egy ismeretlen számtól egy üzenetet.

-Mi az mi áll benne?-kérdezte kíváncsian Emily.

-Mennem kell most rögtön, el tudsz vinni?

-Igen persze de mi történt?-futott utánam Emily közbe fölkapta a kocsi kulcsot.

-Út közbe elmondom, csak menjünk.-a kocsiba megmutattam az üzenetet és már mentünk is arra címre ami meg volt adva.A végállomás egy hatalmas fehér ház volt.

-Menjünk be.-kapcsolta ki az övét.

-Nem egyedül megyek be te menj haza és majd jövök.-Emily megértette és el is ment.Az ajtó nyitva volt a ház belül is nagy volt és egyben gyönyörű.A nappaliban találtam Klaust aki ült a kanapén és ivott valamit.

-Itt van a szökevényünk.-megint valami gyorsasággal elém jött és túl közel is volt már hozzám.

-Igen de hol van?

-Gyere megmutatom.-Klaus egy szobához vezetett de ez üres volt csak egy valami volt ott vagy is valaki, Damon volt ott.

-Jézusom Damon!-oda futottam hozzá mert ő összeesett.

-Mit csináltál vele?

-Nem én csináltam hanem te, én szóltam hogy nem lesz jó vége ha elszöksz tőlem de nem hallgattál rám.

-Cseszd meg Klaus!

-Damon annyira sajnálom én nem akartam.-és ennek hatására már jött is a könnyem és követte több száz.

-Bocsánat hogy kiabáltam és még sok mindent.

-Ez nagyon szánalmas.-röhögött Klaus.

-Damon bármit megteszek csak légyszíves ne hagyj itt.Nem fogok barátkozni Enzoval esküszöm csak maradj itt.

-El kell mondanom valamit..........én szeretlek.-mondtam ki könnyes szemekkel.

Trailer

Meghoztam a blognak az előzetesét, remélem mindenkinek tetszeni fog!Iratkozzatok és kommenteket!Az előzetest köszönöm szépen Barbynak!

Önzőnek lenni jó

Emlékszek még a régi szép időkre, amikor még anya élt és együtt voltunk, de minden embernek nekem is vannak rossz emlékeim nem is egy.Tisztán emlékszem hogy mi történt azon a napon, nagyon szép idő volt sütött a nap én bent voltam és telefonáltam a szobámban amíg anya főzött, de egyszer csak mintha minden besötétedne egy hatalmas sikoly, kifutok anyához minden véres és.......

-Molly itt vagy köztünk?-lengette kezét az arcom előtt Emily.

-Bocsi, persze csak mint mindig elgondolkoztam.-ültem le az ágyamra.

-Figyelj ígérj meg nekem ma valamit.-guggolt le elém, én meg figyelmesen figyeltem.

-Ma nem gondolkozol semmin senkin hanem élvezed az életet és önző leszel, megígéred?

-Jó igazad van és igen megígérem.

-Oké ezt megbeszéltük akkor átöltözök és indulunk.-ment be a fürdőszobába.Én addig fölraktam egy kis sminket és készen is álltam, Emily is kész lett és már indultunk is.

-És, akkor merre is?-zártam be a bejárati ajtót.

-Mondtam hogy titok csak kövess, várj tudod mit van egy jobb ötletem.-elővett a zsebéből egy kendőt és bekötötte a szememet.

-Ezt ugye nem mondod komolyan?

-Fogd be vagy neki vezetlek egy oszlopnak!-fenyegetőzött Emily.-Jó oké, de nem értem hogy miért kell bekötni a szemem?-és akkor megütöttem magam valamibe.

-Auuu!-szisszentem fel.-Ja bocsi nem láttam jól ezt a padot.-mondta.Onnantól inkább befogtam nehogy a végén egy fát ölelgessek.Emily bevezetett egy kapun de csönd volt amikor jobban belegondoltam tudtam hogy hol vagyunk.

-Ugye jól gondolom és te az iskolába hoztál be?-le akartam venni a szemkötőt de Emily nem engedte.

-Maradj már veszteg mindjárt ott vagyunk...és most leveheted.Amikor levettem tiszta sötét volt az egész helység nem értettem.De egyszer csak minden világos lesz és több száz ember áll előttem az kiabálva hogy boldog szülinapot.Köztük ott volt Jeremy, Elena,Stefan,Bonnie,Caroline de Damont sehol sem láttam.

-Nagyon köszönöm szépen.-köszöntem meg nagy mosollyal az arcomon, igaz hogy abból a tömegből csak kb. húsz embert ismerek de mindegy.Ahogy ki mondtam azt a szót hogy köszönöm a zene elindult és mindenki vagy elment inni vagy táncolni.
-Emily nagyon köszönöm ezt a bulit de ezt hogy tudtad elérni hogy az iskolába tartsuk?-öleltem át.
-Tudod jól hogy nagyon meggyőző tudok lenni, meg hát kaptam egy kis segítséget.
-Tényleg?És kitől?-nagyon kíváncsi voltam.
-Szerinted?Tippelj, várj kapsz egy kis segítséget, kb. 175 cm, barna haja van és kék szeme ja de várj ha ideges inkább fekete lesz meg még egy fontos dolog egy seggfej.-gondolkozott Emily.
-Úgy hallom rólam van szó?-tűnt föl a semmiből Damon, mosolyogva.
-Pontosan, honnan jöttél rá?Gondolom a seggfejből.-mondta cinikusan Emily.
-Én csak a szülinapost elrabolnám egy italra.
-Bocsi de nem mert Molly velem fog t......-Nagyon szívesen eljövök.-vágtam bele Emily szavába.Ahoyg ezt kimondtam Damon megfogta a karom és átvezetett a tömegen egészen az italos pultig.
-Mit szeretnél inni?-kérdezte Damon.
-ÖÖ nem tudom, amit te.-az alkoholos italokról semmit nem tudtam az igazat megvallva nem is ittam soha.Damon töltött valamit a pohárba és átnyújtotta nekem, én meg lehúztam egyszerre.Megfogattam hogy ezen a napon nem érdekel semmi és senki véleménye vagy más dolga csak magammal törődök.
-Ez gyors volt.-Kérek még egyet.-adtam a kezébe a poharat.Már a harmadik pohárnál tartottam amikor elegem lett az ivásból és mentem táncolni és Damont meg ott hagytam.Imádom a táncot amikor anya még volt akkor az iskolámban táncoltam és sok versenyt meg is nyertem.Amikor táncolok nem érdekel a külvilág és hogy ki nézz csak én vagyok.Már a negyedik számnál tartottam amikor átváltott lassúba.
-Ezt a születésnaposnak küldik.-mondta a DJ.
Mivel nem volt párom ezért le akartam menni a táncparkettről amikor valaki megfogta a kezem és vissza rántott.Amikor megláttam az arcát nem hittem el Klaus volt az.
-Te mit keresel itt?-próbáltam bátornak mutatni magam de belül reszkettem.
-Igaz hogy nem hívtak meg de egy táncra szeretnélek fölkérni, hogy érdekesebbé tegyem gondoltam elmondom hogy hogy van az apád.-ahogy a végét meghallottam rögtön megfogtam Klaus kezét és táncoltunk.
-Én is így gondoltam.-és elkezdtünk lassúzni.
-Tudtam hogy te raboltad el.-persze hogy Klaus volt de biztos hogy nem Mystic Fallsban rejtegeti.
-Molly, te egy kedves lány vagy de az apád megkeserítette az életemet, nyugi még nem ölöm meg először válaszokat akarok, amiket nem akar megadni.
-Egyébként ez tök megnyugtató hogy egy szép romantikus szám alatt arról beszélsz hogy mikor ölöd meg az apámat.-meglepődtem de ezen a mondaton mosolygott.
-Bármit megteszek, csak add vissza apát.-mondtam komolyra fordítva a szót.
-Ezen gondolkoznom kell.-ahogy befejezte a mondatot a zenének is vége lett.
-Nekem most mennem kell, majd még találkozunk.-és eltűnt tudom hogy furán hangzik de ez tényleg így történt.Ahogy elment Klaus nagyon ideges lettem és féltem is.Át vágtam a tömegen, és kirontottam az iskola folyosóra, csak mentem nem tudom hova vagy merre csak mentem.Egyszer egy ajtó csapódást hallottam és hogy Emily fut utánam.
-Molly mi a baj?Mi történt?
-Emily hagyjál most!-nagyon dühös voltam és egyedül akartam lenni.
-De Molly nekem elmondhatod hogy mi a baj.
-Azt mondtam hogy hagyjál!-és ekkor megfordultam és nem éreztem semmit mintha nem lenne semmi érzésem.Csak annyit tudok hogy Emily le térdelt elém és egyre szorult a torka és a nevemet mondta.
-Mol..ly nem kapok......leveg..őt.-de én úgy tettem mintha nem hallottam volna, nem akarom Emilyt bántani abba kell hagynom.Egyszer csak abba maradt minden újra éreztem csak már nem dühöt hanem bűntudatot de azt nagyon.
-Emily annyira sajnálom én ezt nem akartam csak.......-közbe már folytak a könnyeim
-Megértem, de mi a franc volt ez?!
-Őszintén, én se tudom.-töröltem a könnyimet.
-Ezt majd holnap megbeszéljük mert mit ígértél?
-Hogy önző leszek és hogy semmivel nem törődök.
-Na ezt tartsuk is be, gyere igyunk egy kört.
Az este többi része nagyon jól telt önző voltam és nem törődtem senkivel és semmivel.Mondjuk az elején még nagyon gondolkoztam azon hogy mit csináltam Emilyvel de pár ital után már nem.Ha nem ittunk akkor táncoltunk ha nem táncoltunk akkor ittunk és ez így ment addig amíg nem emlékszek semmire és hogy miért fekszek egy ágyban fehérneműben és mellettem, jesszusom ezt nem hiszem el csak őt ne........

Másnap

-Jól vagy?-hallottam a hangján hogy aggódik.

-Én igen de apa nem.

-Megtaláljuk ígérem.-tolt el magától.

-Khm.-Damon köhintett, gondolom jelezte hogy ő is itt van.-Gyere Jeremy beszélgessünk egy kicsit.-kimentek a szobából én meg addig reménykedve felhívtam apát.De mint gondoltam nem vette föl rögtön hangpostára váltott ki volt kapcsolva.Amikor leraktam a telefont csak Damon jött be a szobába.

-Hol van Jeremy?-ültem le az ágyra.

-El kellet menni, de majd hamarosan jön.

-Oké akkor egyedül megyek haza.-vettem fel a kabátom.

-Hogy hova akarsz menni?-láttam az idegességet az arcán.

-Haza át kéne öltöznöm meg ma suli van.-ki akartam menni az ajtón de Damon elállta.

-Ugye ezt most nem mondod komolyan?
-Miért, nem látszik annak?
-Oda velem mész vagy sehogy.-mondta a "szabályokat".
-Miért is?-tettem keresztbe a kezemet.
-Talán azért mert tegnap elrabolták az apádat, vagy mit tudom én és most meg oda akarsz menni.
-Igazad van, akkor gyere mert akkor is át akarok öltözni.-sóhajtottam egyet.
-Helyes én vezetek.-és kivette a kezemből a kocsi kulcsot.Az út csöndesen telt Damon az utat nézte én meg bámultam kifelé az ablakon és gondolkoztam.Eszembe jutott a tegnap történtek és kigördült egy könnycsepp a szememből.De utána jött még pár és utána több száz, Damon nem látta mert az utat figyelte.
-Megjöttünk.-állította le a kocsit.Nem mondtam semmit csak kiszálltam a kocsiból és lassú léptekkel elindultam a bejárati ajtó felé.Az ajtó nem volt bezárva csak be volt hajtva, én beléptem de Damon megállt az ajtó előtt.
-Mi az nem jössz be?
-De tudod csak szeretem a friss levegőt.....-Ne szórakoz már, gyere be.-szakítottam félbe.
-Jó oké értettem.-és be is lépett a házba.-Úgy látszik itt nincs senki menjünk föl.-adta az ötletet Damon.Föl mentünk a lépcsőn amikor oda értünk a szoba ajtómhoz hallottuk hogy valaki van bent.Meg akartam szólalni de Damon elnémított.Berontott a szobába és fölnyomta az illetőt a falra.
-Engedj el te vadbarom!-ahogy ezt kimondta rögtön felismertem a hangját.
-Ne Damon engedd el ő Emily!-rohantam be a szobámba.
-És az pontosan ki is?-nyomta jobban oda a falhoz Emilyt.
-Akit éppen a falhoz nyomsz és nem kap levegőt.-adta meg a választ Emily, és Damon rögtön el is engedte.-Mi van csajszi már nem is örülsz nekem?-tárta ki a karját Emily.Én meg mint az örült bele ugrottam a nyakába, és elkezdtem sírni.
-Hé itt meg mi történt?-tolt el magától.
-Apát......el...elrabolták.-szipogtam.
-Figyelj néz rám nem lesz semmi baj itt vagyok és segítek megtalálni.-emelte fel a fejemet Emily és letörölte az arcomról a könnyeket.Én csak bólintottam és abba hagytam a sírást.
-Molly bemutatnál a "gyilkosomnak"?-fordult Emily Damonhöz aki a félfa ajtóhoz volt dőlve.
-Ja persze Damon ő itt Emily,Emily Damon.
-Tényleg Damon róla mesélte olyan sokat.-ahogy Damon ezt meghallotta egy önelégült mosolyt villantott.
-Nem ez nem is igaz tök másról beszélgettünk.-próbáltam magam kihúzni a kínos beszélgetésből.
-Én meg szerintem nem emlékszem rosszul és Damonről volt szó egész végig ja meg......-Jó inkább hagyjuk át szeretnék öltözni és azt egyedül szeretném csinálni.-tuszkoltam ki a szobámból őket.
-Nekem most el kell mennem mert keres Stefan és szeretne velem beszélni szóval én megyek.-és Damon gyorsan el is tűnt.Én meg a hátban maradtam Emilyvel.Annyira örültem hogy Emily ide jött pont most van rá a legjobban szükségem, hogy apát elrabolták így nem volt senkim de most itt van Emily.Elbeszélgettem vele sok mindenről már nagyon jól esett mivel ma már úgy sem megyek iskolába inkább otthon maradtam Emilyvel.
-Szóval holnap már suliba is jössz?-kérdeztem nagy örömmel.
-Aha és azt is elintézem hogy a te osztályodba kerüljek.-kacsintott, tudtam hogy ez mit jelent.Emily jó az irat hamisításban meg gyorsan meg tudja győzni az embereket.
-Figyelj tudom hogy Davet elrabolták meg minden de kéne egy kis figyelem elterelés hogy egy kis jó kedved is legyen szóval szépen eljössz velem bulizni de nem mondom meg hogy hova megyünk.
-Nem tudom Emily ez nem lenne nagyon is önző dolog?
-De, de végre egyszer legyél egy kicsit önző is.-Jó oké de akkor segítesz ruhát választani.-mondtam neki.
-Okés akkor nyolcra megyünk addig meg együnk valamit mert éhen halok.-hisztizett Emily,Rendeltünk pizzát mire megettük már hat óra volt szóval készülődnünk kellet.Én elmentem megfürödtem és hajat is mostam amíg Emily ruhát válogatott nekem és magának.

Meglepi

Na jó én azt hittem hogy ennél rosszabb napom nem lehet, de még is az lett.Amikor apával beléptünk a Mystic Grillbe tök hangulatos volt, addig a pillanatig amíg meg nem láttam Julie fiait.Mert ki más ül ott mint Damon és Stefan.Jó mondjuk Stefannal nincs semmi bajom, de Damon nekem közveszélyes mert ha jól emlékszem ma nem is tudom ki akarta leharapni szó szerint a fejemet.De mire föleszméltem már ott álltam az asztalnál.

-Sziasztok, már vártunk titeket.-köszönt Julie.

-Molly ö itt a két fiam Stefan és Damon.-én csak mosolyogni tudtam.Apával a bemutatkozás után leültünk.Julie és apa beszélgettek én meg próbáltam nem észrevenni Damont.Nem voltam egyáltalán éhes ezért nem kértem semmit, csak vizet ittam.

-Mindjárt elfogy a víz gyere Molly hozzunk.-ült föl Stefan, én szívesen mentem vele mert már nem bírtam tovább Damon tekintetét.
-Mi történt a nyakaddal?-álltunk meg a pultnál.
-Hát öö egy kis baleset történt.-láttam Stefanon hogy nem nagyon hisz nekem.
-Figyelj Molly én nem bántalak nyugodtan elmondhatod.-az az igazság hogy én bízok Stefanban, és ő nem látszik olyan közveszélyesnek.
-Hát jól van, Damon tette ezt velem.-sóhajtottam.Amikor erre vissza gondoltam éreztem hogy sajog a nyakam.
-Gondoltam, hogyan történt?
-Úgy volt hogy Jeremyvel megyek haza amikor kifelé mentem az ajtón akkor Damon megfogta a kezem és nem engedett el.Jeremy segíteni akart nekem de Damon valahogy elvarázsolta vagy nem tudom mert belenézett a szemébe és azt mondta neki hogy menjen el és tényleg azt tette, és mivel már egy árva lélek se volt a folyosón neki nyomott a szekrénysornak és kérdezgetett.-próbáltam részletesen elmesélni Stefanak.
-Mit kérdezett tőled?-Stefan háttal állt az asztalunknak de láttam hogy Damon néha hátra nézz.
 -Azt hogy mit akar tőlem Klaus, és rajtam is akart olyan szemes valamit csinálni de nálam valamiért nem vállt be, és mivel nem voltam a hasznára majdnem leharapta a fejemet de ahogy becsuktam a szemem fölkenődött a szekrénysorra és azt mondta hogy boszorkány vagyok.
-Jó felejts el mindent és ne is figyelj Damonre ha baj van akkor meg csak hívj és segítek.-nagyon örültem Stefanak hogy segít nekem.
-Stefan, ezt szerinted hogy felejtsem el?-kaptam a kezéhez.
-Tudom hogy nehéz ilyet elfelejteni az embernek csak egyet kérek akkor ha lehet ne meséld el apádnak.-megígértem Stefannak hogy nem mesélem el apának, egyébként se akartam mert akkor megint költöznénk, és én most itt jól érzem magam.A vacsora többi részét élveztem.Örültem apának is már rég nem láttam mosolyogni és nevetni se.Én meg jól elvoltam Stefannal beszélgettünk, amit Damon nem nagyon díjazott.Mondani nem mondta hanem a szemével üzent.A vacsora végén valahol megkönnyebbültem hogy nem láthatom pár napig Damont, de valahol pedig jól elvoltam.
-Sziasztok gondolom majd találkozunk.-köszöntünk el apával a Mystic Grillből kilépve.Apa kocsival jött szóval gyorsan haza értünk.Amikor egyre közeledtünk a házunkhoz láttuk hogy ki van nyitva az ajtó, nagyon megijedtem szerintem apa is valahol csak ő nem mutatja.
-Maradj kint én körbe nézzek bent, ha nem jövök ki tíz perc múlva tudod mit kell tenned.-kivette a fegyverét a zsebéből mondjuk nem tudom hogy került oda, de már féltem hogy mi fog történni már éreztem hogy gördül ki egy kövér könnycsepp a szememből.És meg történt amire soha nem gondoltam, apa kiordított.
-Molly fuss!!-néhány lövést is hallottam, elfutottam a kocsihoz beültem a kulcs bent maradt beindítottam a kocsit és már száguldtam is.A sírástól alig láttam az utat, azt sem tudtam hogy merre megyek.A végén Stefan házánál kötöttem ki, amennyi erőm volt kiszálltam a kocsiból és sírva kopogtam be.Damon nyitott ajtót és csak ennyire emlékszem mert elájultam.Amikor fölébredtem azt hittem hogy csak álmodtam az egészet, de gyorsan rá kellett jönnöm hogy ez az igazság.Ahogy vissza emlékeztem újra elkezdtem sírni, és gondolom ezt Damon is meghallotta.
-Hé nyugi, nincs semmi baj Molly.-ült le az ágyra, igen úgy látszik a vadállat is tud kedves lenni.
-De van baj Damon, apa lehet hogy...... meghalt én meg csak úgy..... ott hagytam.-nyögtem ki.És erre nem gondoltam megölelt Damon igen én se gondoltam volna.De én most nem tudtam foglalkozni azzal hogy mit csinálsz múltkor vissza öleltem.Az ölelése nagyon jól esett, biztonságba éreztem magam.Tudom hogy fura de valami meleg érzés is elfogott mintha ezer pillangó repdesne a gyomromban.Pár perc múlva már nem is sírtam, és elengedett.
-Jobban vagy?-villantott egy fél mosolyt.Én csak bólogatni tudtam, ebben a pillanatba belépett Jeremy az ajtón, fölpattantam és megöleltem ő rögtön vissza ölelt.

-Szia, hiányoztál.-puszilt meg.

Bad day

Szörnyen aludtam az éjjel, sőt aligha aludtam.Csak forgolódtam az ágyban és egy folytában a kérdések jártak a fejemben.Mire el tudtam volna aludni szólt az ébresztő mivel suli.De én kérdőre szeretném vonni Jeremyt hogy miért hagyott ott egy ijesztő pasival aki helyette vitt haza.Szóval a szokásosnál is korábban keltem hatkor hogy én keltsem.Igaz hogy nem rég ismerkedtem meg Jeremyvel meg a többiekkel de már is barátoknak érzem őket, talán Damont nem ismerem tényleg csak annyit tudok róla hogy Damon a neve.Már tíz perece fönt vagyok de apa még nem jött föl köszöni ez furcsa.Szóval fölöltözök és lemegyek a konyhába.

Hát apa sehol csak a hűtőn egy cetli:"Molly, el kellet mennem pár órára, háromnegyed hétkor találkozzunk a Mystic Grill előtt."
Hát jó, de gyorsan kikaptam a becsomagolt szendvicsem és mentem Jeremyékhez.Amikor bekopogtam Stefan nyitott ajtót.
-Szia Molly, hát te?-láttam hogy meglepődik.
-Szia én csak Jeremyhez jöttem.
-Ő még alszik, de gyere be és menj föl hozzá.-engedett be Stefan és amikor beléptem nem hittem a szememnek.Elena és Damon ott álltak a konyhába.
-Sziasztok!-köszöntem nekik.
-Szia Molly!-mosolygott Elena.Damon meg se szólalt de mindegy megyek ébreszteni Jeremyt.
-Jeremy szobáját merre találom?-kérdeztem Elenától.
-Föl mész a lépcsőn és a harmadik ajtó balra.
-Jó köszi akkor majd találkozunk.-rohantam fel a lépcsőn.Amikor beléptem Jeremy szobájába egy hatalmas rumli volt az egész.Sötét volt mert be volt húzva a függöny.
-Jeremy ébresztő! -próbáltam kedvesen kelteni.De mivel arra nem mozdult ezért elhúztam a függönyt.

-Neked is jó reggelt.-ültem le az ágyára.
-Te mit csinálsz itt?-ült fel.
-Gondoltam föl keltelek mert tegnap csak simán ott hagytál és Damon
vitt haza.
-Hogy mi?Találkoztál Damonnel?-annyira megijedt hogy egy kicsit föl ugrott.
-Igen, de ezzel mi baj van?Mondjuk meg kell mondani hogy elég fura de hát csak ő tudott haza vinni.-meséltem el neki.
-Mutasd a nyakad!-fordította el a fejemet.
-Jó ez fura de tessék nézd meg.-mutattam neki.
-Jó semmi harapás nyom.-nyugodott meg, de én nem értettem.
-Ő miért lenne harapás nyom a nyakamon?-néztem rá furán.
-Ja semmi csak.....semmi hagyjuk.-Inkább fölöltözöm aztán felőlem mehetünk a suliba.
-Jó addig én elmegyek wc-re, de merre van?-néztem rá Jeremyre.
-Ja itt van mellettünk.-mutatott ki az ajtón.
-Okés akkor mindjárt jövök.-mentem ki.Amikor akartam vissza menni Jeremyhez, meghallottam hogy Elenáék rólam beszélnek.
-Miért igézted meg Jeremyt hogy te vidd haza Mollyt?-tette fel a kérdést Stefan.
-Mert éhes voltam.-adta meg az egyszerű választ Damon.Mondjuk én nem értettem az egészet de mindegy.
-De Mollyn egy harapás nyom sincs, szóval az igazságot-mondta Elena.
-Szerintem máskor mondom mert a falnak is füle van.-gondolom erre rám célzott.Hallottam ahogy becsukódik az ajtó és gondolom Damon elment.
-Na mehetünk?-jött ki Jeremy.
-Ja persze menjünk nehogy elkéssünk.-mosolyogtam.Az egész utat végig beszélgettük kicsit meséltem magamról meg ő is magáról.A sulinál Jeremy oda kísért engem két lányhoz.
-Sziasztok!-köszönt nekünk a szőke hajú.
-Sziasztok lányok ő itt Molly, Molly ő itt Bonnie és Caroline.-Mind a kettő nagyon szimpatikus volt.
-Tudjuk Jeremy egy osztályba járunk.-szólt Caroline.Néhány szót még váltottunk a lányokkal és utána mentünk is az órára.Amikor a fizika tanár helyet az igazgató jött be kicsit meglepődtünk.
-Kedves osztály bemutatom egy új társatokat, Damon Salvatorét.-amikor megláttam Damont elállt a szavam és be kell vallani egy kicsit félek is tőle.Láttam a többieken is hogy idegesek, főleg Jeremyn.
-Jó hát akkor foglaljon valahol helyet.-és az igazgató kiment a teremből.Damon pont a hátam mögött foglalt helyett, és éreztem hogy a tekintetével kiszúrja a hátamat.Pár perc múlva be is jött a tanár, és ez az óra mintha egy évig tartott volna.Amikor mentem ki a teremből Bonnie megfogta a kezem és akart valamit mondani.
-Hé, Molly.....-és elhallgatott
-Bonnie, mi a baj?-azt mondta hogy semmi és tovább ment.Valahogy az órák többi részét kibírtam, csak az utolsó volt rossz.
-Sziasztok bocsi a késésért de feltartották.-jött be Alaric.Valahogy nagyon elbambulhattam mert mire feleszméltem már majdnem üres volt a terem.
-Hé Molly itt vagy köztünk?-kérdezte Jeremy.
-Ja igen csak elgondolkoztam.-keltem fel bedobtam a táskámba a cuccokat és már indultam volna ki ha Damon nem kapná el a kezem.
-Várj egy kicsit szépség.-rántott vissza.
-Damon, hagyd őt békén!-lépett hozzám Jeremy.Nem tudom mi történt de Damon bele nézett Jeremy szemébe azt mondta neki hogy menjen haza és felejtse el ezt, és Jeremy szó nélkül ott hagyott.
-Na jó ez egyre furább és furább.
-Hol is tartottam?-nyomott a szekrényekhez.Nagyon meg voltam rémülve, a folyosón egy árva lélek se járt, olyan csend volt hogy hallottam a saját szívverésem.
-Ja tényleg, mit akar tőled Klaus?
-Szerinted el is fogom mondani neked?-Damon mosolygott.
-Akkor csinálom másképp, mit akar tőled Klaus.-nézett a szemembe, úgy csinált mint Jeremynél de nálam nem vált be.
-Attól függetlenül hogy így nézel rám nem fogom elmondani.
-Te iszol verbénát?-húzta fel a szemöldökét.
-Miért innák?-nem értettem az egészet.
-Mindegy, mivel nem vagy hasznomra, bocsi de ez fájni fog.-belém harapott föl sikítottam és becsuktam a szemem, és egyszerre csak nem éreztem a fájdalmat.Kinyitottam a szemem és Damon rá volt kenődve a másik szekrénysorra.
-Te boszorkány vagy.-mondta.Én nem mondtam semmit inkább elszaladtam és hazáig meg se álltam.Lihegve becsaptam az ajtót és be is zártam.Föl mentem a szobába és bementem a fürdőbe.Belenéztem a tükörbe és egy harapásnyom látszódott a nyakamon.Nem valami szép, szóval be kell ragasztanom.Volt a szekrényemben egy jó nagy darab ragtapasz és letapasztottam.Ledőltem az ágyra.Már kb. egy órája gondolkoztam, amikor rá jöttem hogy meg vagyok hívva egy vacsira.Már öt óra szóval készülődők, de előtte föl hívom Emilyt telefonon.Harmadik csörgésre föl is vette.
-Szia csajszi mizujs?!-szólt bele a telefonba.
-Ma nagyon furcsa napom volt, és még nem nagyon dolgoztam föl.-kihangosítottam hogy közbe tudjak készülődni.
-Na mesélj.-elmeséltem Emilynek az egészet.De ő is bele zavarodott a történetbe mint én.
-Oké ezt én se értem de legalább milyen illatja volt?
-Emily, ez most komoly?-turkáltam a ruháim közt.
-Miért?Csak kíváncsi vagyok.
-Nem tudom nem szagoltam, nem is arra figyeltem.
-Ne már akkor legalább helyes?-visongott Emily.
-Ha azt mondom igen akkor nyugton maradsz?-szedtem ki a szekrényből egy ruhát.
-Aha.-valahogy éreztem hogy a vonal végén mosolyog.
-Igen, helyes de nem tetszik nekem senki.-kezdtem öltözni.
-Na látod, o nekem most mennem kell majd beszélünk szia.-és lerakta.Fura meg se említette hogy holnap lesz a szülinapom.De mindegy mert mennem kell apa gondolom vár.

Egy kicsit előbb indultam hogy megismerhessem a várost.Nagyon szép és nyugodt környék.Egy kis séta után odaértem a Mystic Grillhez és láttam hogy apa ott áll.
-Szia apa!-próbáltam eltakarni a nyakamat.
-Szia Molly.....Mi történt a nyakaddal?-rögtön észrevette.
-Ja semmi csak egy baleset.-hazudtam neki.
-Biztos?-Igen apa biztos csak menjünk mert Juliék már biztos bent vannak.Na jó azt hittem ennél szörnyebb napom nem lehet.De hát mit tegyek még is lett.Már azon gondolkoztam hogy megfordulok és elfuttok.

Basszus!

Kiszálltunk a kocsiból és Elena már be is kopogott a házba de nem Stefan nyitott ajtót...........
Basszus ez Klaus,mit keres itt?Meg kell nyugodnom nem szabad feltűnést keltenem.Elenán láttam hogy meglepődik.
-Klaus te mit keresel itt?-szorította ökölbe a kezét Elena.

-Én is örülök hogy látlak Elena.-mosolygott Klaus.
-Elena, gyertek csak be mindjárt kész vagyok.-szólt bentről Stefan hangja.Klaus beengedett minket az ajtón,amikor a hátam mögött volt éreztem hogy engem nézz.Stefan háza öreg és nagy volt.Köszöntünk neki,mielőtt elindultunk volna előtte meghívott minket egy italra.
-Stefan merre van a mosdó?-raktam le a poharat bele se ittam.
-Föl mész a lépcsőn és a második ajtó balra.
-Jó köszi.-Klaus még mindig engem nézet.Fölmentem a lépcsőn,Steffannak nagyon szép háza van.Be akartam nyitni az ajtón,de Klaus elhúzott és befogta a számat hogy ne tudjak sikítani.
-Ha bármit csinálsz hogy elmenekülj akkor egy mozdulattal eltöröm a nyakadat.-ahogy meghallottam ezt a mondatot egy kövér könnycsepp legördült az arcomon.
-Jaj nem kell  félni most még nem bántalak de ha egy szót is mersz mondani apádnak hogy itt vagyok akkor megöllek.
-Értetted?-vette le a kezét a számról.-megszólalni nem tudtam úgy hogy csak bólogattam.Ahogy ezt látta el is tűnt,nem értettem hogyan meg nem is nagyon érdekelt mert annyira meg voltam rémülve.Sírva bementem a mosdóba leültem a wcre és zokogtam.Már öt perce ültem a wcn,amikor valaki kopogott.
-Molly jól vagy?-hallottam Elena hangját.
-Igen minden rendben egy pillanat és jövök.-ültem fel könnyes szemmel a wcről.
-Oké akkor lent várunk.-megmostam az arcom és megigazítottam a sminkemet,már mentem is le lépcsőn amikor valaki nagy erőből meglökött hátulról,és leestem.A fejem vérzett és csak annyit láttam még hogy Jeremy és a többiek oda rohannak hozzám.

Hol vagyok?Miért van bekötve a fejem,és kinek a szobájában vagyok?Mielőtt több kérdést vettettem volna fel magamnak belépett az ajtón Jeremy.
-Látom felébredtél.-ült le az ágyra.
-Igen de hol vagyok?És miért fáj ennyire a fejem?
-Nem emlékszel mit történt?
-Nem akkor nem kérdezném.
-Stefan házában vagy,és volt egy kisebb baleseted.
-Milyen baleset?-ültem fel az ágyból.
-Megbotlottál valamiben és leestél a lépcsőn,és annyira beverted a fejed hogy vérzett.-mesélte el Jeremy.
-Erre nem emlékszem!
-Mennyire emlékszel?
-Csak annyira hogy kijöttem a mosdóból és után képszakadás.-meséltem el.Jeremyvel még pár percet beszélgetünk amikor eszembe jutott apa.
-Jesszusom apa biztos halálra izgulja magát!-kaptam észbe.
-Azért ne izgulj azt elintéztük.
-Azt meg hogyan apa és hogy egy idegen házba legyek dolog soha nem illet össze.
-Elmagyaráztam neki és mondta hogy majd vigyelek haza.
-Ja jó oké,és mikor mehetek haza?
-Ha akarod most is csak öltözz át!Egyébként nincs senki a házban csak mi.
-Miért hoztál nekem ruhát?
-Igen amikor nálatok voltam.-adta oda a ruhát.
-Baj lenne ha meg fürödnék?
-Igaz hogy nem az én házam meg szobám de én szívesen megengedem.
-Oké köszi akkor ki mennél légyszi?!-keltem fel óvatosan az ágyból.
-Persze majd szólj ha kész vagy!-csukta be az ajtót.
Elég büdös volt már a ruha,nagyon jó érzés volt megfürödni.Utána felöltöztem.

Miután felöltöztem,lementem a nappaliba de nem találtam senkit sehol.Egy kicsit megvoltam rémülve mivel ez a ház azért elég félelmetes.Egyszer csak egy suhanást hallottam a hátam mögött de nem láttam ott senkit.Mikor vissza fordultam egy ismeretlen ember állt előttem.
-Te ki vagy?
-Damon vagyok Stefan bátyja.-mosolygott.
-Nem is tudtam hogy Stefannak van bátyja.
-Sok mindent nem tudsz róla.És te ki vagy?
-Molly  vagyok Stefan barátja.
-Örülök a találkozásnak Molly.
-Ö nem láttad Jeremyt?-néztem körül a nappaliban.
-De, most láttam  pár perce hogy elment.
-Ez fura úgy volt hogy haza visz.
-Úgy látszik megfeledkezett róla.De tudod mit gyere elviszlek.-indult el a kijárat felé.
-Jó köszi.-a kocsiút csendesen telt,nem tudtam mit mondjak elég fura volt az egész.
-Köszi hogy elhoztál,gondolom majd találkozunk.-szálltam ki a kocsiból.
-Nem is gondolod milyen hamar.-becsuktam a kocsi ajtót és utána már be is mentem a házba.
-Hahó apa itthon vagy?-csuktam be az ajtón.   
-Itt vagyok szívem a konyhában.-amikor oda mentem a konyhába nem hittem a szememnek apa főzött!
-Te mi a fenét csinálsz?
-Kérlek szépen főzök ebédet a kislányomnak.-vágta föl a zöldségeket.
-És nem azért apa szeretlek meg minden de egyáltalán tudsz te főzni?
-Ne kételkedj bennem drágám.-adott egy puszit, utána én fölmentem a szobába.Bekapcsoltam a laptopom és már hívtam is Emilyt.
-Szevasz csajszi már azt hittem meghaltál.-köszöntött Emily.
-Nem nem haltam meg csak fura napom volt.-huppantam le az ágyra.
-Te atya úr isten mit történt a fejeddel.-elmeséltem az egészet Emilynek,amikor a történet végére értem nem jutott szóhoz.
-És helyes a srác?
-Melyik?
-Hát aki haza vitt.-elmagyaráztam Emiylnek hogy nekem egyáltalán semmilyen srác nem tetszik.
-Juj basszus el is felejtettem neked mindjárt itt a szülinapod!
-Ez nem olyan nagy dolog főleg úgy hogy nincs akivel megünnepeljem.
-Jaj ne hogy megint depis legyél menj el bulizni a többiekkel.-ezen elgondolkoztam.
-Nem azért Emily de Mystic fallsban hol van buli?
-Na jó ez talán igaz.-húzta a száját Emily.-Támadt egy remek ötletem csinálj házi bulit és így tudsz ismerkedni is.
-Ez jó ötlet Em de apa meg a házi buli?-ebben a pillanatban belépett apu az ajtón.
-Mi van velem?-lépett be apa az ajtón.
-Semmi apa csak beszélgetünk.
-Jó de most gyere le mert kész a vacsora.-adott apa a bekötött fejemre puszit és ki is ment.
-Mi van Davvel?-kérdezte tőlem Emily.
-Nem tudom most főzött meg nagyon nyugodt nem értem.Na mindegy majd beszélünk de most mennem kell .
-Jó szia.-integet a kamerába Emily.
Elköszöntem tőle kikapcsoltam a laptopom,és már mentem is le a konyhába hogy megnézzem apa híres vacsoráját.De amikor lementem nem hittem a szememnek egy nő ült az asztalnál és valamin nevettek.Beakartam hang nélkül menni a konyhába de apa meglátott.
-Molly ő itt Julie nem rég ismertem meg és meghívtam vacsorára hozzánk.-egyébként Julie nagyon szép volt és örültem hogy apát újra nevetni látom.
-Hello én Molly vagyok.-ültem le az egyik székre apa már szedett nekem.
-Nagyon szép lány vagy a fiaimnak biztos tetszenél.-mosolygott.
-Vannak fiaid?Eddig nem is mondtad.-lepődött meg anya.
-Igen mondjuk az egyiknek már van barátnője de a másik szabad.-kacsintott Julie,mondjuk apa elég rémült képet vágott mármint mivel még soha nem volt barátom.
A vacsora többi részét beszélgetve töltöttük,nagyon jó fejnek tartom Juliet meg hát apa már rég nem volt nővel.Julie meghívott minket vacsorára a Mystic Grillbe.
-Nagyon jó akkor hétre gyertek a Mstic Grillhez és akkor majd ott találkozunk a fiaimat is hozom.-elköszöntem Julietól és fölmentem megfürödni és aludni mert ez egy hosszó fáradalmas nap volt.Mikor kész lettem a fürdéssel nem tudtam nagyon aludni mert sok kérdés kavargott bennem.Miért ment el Jeremy?Ki ez a Damon?Ki lökött le a lépcsőn?Miért van itt Klaus?És még sok más kérdés.

Nyomor tanya

Mit keresek megint itt?Hol van apa?Nem hiszem el újra elraboltak?!Nem az nem lehet apa mellet ültem a kocsiban.

-Látom fölébredtél.-lépett be a kis szobába ugyan az a férfi aki nyolc hónapja elrabolt.

-Ki vagy te?-kérdeztem félve.

-Klaus Mikaelson vagyok apád régi ellensége.

-Mit keressek én itt?-föl akartam ülni de nem tudtam oda voltam láncolva.

-Hiába probálkozol nem fogsz ki jutni,amíg el nem mondod hol van az apád.

-És ha nem mondom el?

-Akkor szépen megkínozlak amíg el nem mondod.-forgatta a kést a kezében.

-Ha meghalok akkor mi lesz?

-Akkor meghalsz nélküled keresem meg az apádat igaz hogy nehezebb lesz de úgy is sikerülni fog.-erre már nem tudtam mit válaszolni csak ültem némán a széken.

-Mondok egy alkut te elmondod szépen hogy hol van az apád és akkor nem foglak megölni.

-Nem nem fogom elárulni apámat!Ha meghalok akkor se.

-Hmm látszik hogy Jhonson vér folyik az ereidben.De ha nem akkor nem.-közeledett felém a késsel és már szúrta belém amikor.............

-Molly ébredj fel csak álmodsz!-rángatott gyengéden apa.

-Mi Mi történt?-kérdeztem remegve.

-Megint rosszat álmodtál.-nézett közbe apa az útra.

-Már kezd elegem lenni mindig ugyan azt álmodom mintha újra élném egy folytába az egészet.-néztem ki a kocsi ablakán.

-Nincs semmi baj még nem emésztetted meg a történteket.-simogatott apa.

-Mikor érünk már oda?

-Már itt is vagyunk-mentünk el egy tábla előtt.

-Mystic Falls.-olvastam föl a tábláról a nevet.

-Hát nem Hawaii de szép és nyugodt hely.

-Szerintem meg egy igazi nyomor tanya.-mondtam ki a véleményemet.

-Látod ezt szeretem benned hogy kimondod a véleményedet.-mosolygott rám apa.Két perc alatt már ott is voltunk az új házunk előtt,egyébként nem volt ronda ház tetszett.

A belseje gyönyörű volt,a konyha is szép volt bár a konyha nem is kellet volna elég egy mikró a kajákhoz.

-Menj válasz szobát,addig én kipakolok a kocsiból és rendelek pizzát gondolom éhes vagy.

-Jó köszi apa de nem kell kipakolni mert szerintem három nap múlva megint költözhetünk.

-Ezt meg se halottam.-be csapta az ajtót és elment a kocsihoz.

Annyi jó volt benne hogy ki választhatom azt a szobát ahol szenvedni fogok.

Az összes szoba közül egy tetszett ami az erdőre nézz és van benne egy hatalmas francia ágy.Na végre van valami jó is ebben a Mystic Fallsban.

-Segítenél?-lépett be apa négy bőrönddel a kezében.

-Ja persze,rendeltél már pizzát?-vettem el tőle két bőröndöt.

-Persze négy bőrönddel a kezemben közbe még rendelek pizzát is.-dobta le a bőröndöket.

-Te figyelj apa nem mehetnék suliba jót tenne már olvasni sem tudok.-néztem apára kiskutya szemekkel.

-Nem tudom Moll nem kéne feltűnést kelteni.-gondolkozott apa.

-Na és ha azt mondom hogy már a számokat se tudom beütni hogy rendeljek magunknak kaját?-apa elmosolyodott ez nála már azt jelenti hogy meg fogtam.

-Na jó nem akarom hogy éhen halljunk de én választom ki az iskolát.

-Jó rendeben végre emberek közt lehetek.-ugrottam apa nyakába.

-Miért én nem vagyok ember?

-De csak azért több ember közt kéne lennem.-húztam ki magam belőle.

-Na jó akkor rendelek pizzát.-tolt el magától apa és már is kereset egy Mystic Falls-i pizzázót.Én meg addig föl vittem a cuccaimat a szobámba és elő turkáltam a laptopom.Bejelentkeztem Skypera és már is hívtam Emilyt.Emilyről annyit kell tudni hogy ő a második és a legutolsó ember akit szeretek.Már születésem óta ismerem csak mióta anya meghalt egy folytába költözködöm apával.Csak a Skype tart életben hogy beszélni tudjak vele.
-Hahó Moll itt vagy már tíz perce föl vettem.-integetett a kamerába Emily.
-Ja bocsi csak elbambultam.-és már beszélgetünk már úgy fél órát amikor apa berontott a pizzával.
-Molly itt a kaja vegyél amennyit csak szeretnél.-nyújtotta felém a pizzás dobozt.
-Szia Dave!-köszönt Emily apának.
-Szia Emily!Mi újság Los Angelesben?
-Hát semmi különös minden ember drogozik és piál.-vonta meg a vállát Emily.
-Ez Los Angeles azért vigyázz magadra.
-Persze jó éjt Dave!
-Jó éjt Emily!-integetett apa a kamerába utána adott egy puszit és kiment.
-Na mész suliba?Rávetted?-faggatózott Emily.
-Igen megyek csak ő választ sulit,ki tudja a végén katonai suliba küld.-el gondolkoztam rajta milyen egy katonai suli,ki lehet bírni nem?
-Hahó Moll amíg te megint ábrándoztál utána néztem csak egy suli van Mystic Fallsban,át küldöm a linkjét.-Emily átküldte megnéztem nem olyan rossz suli holnap kezdődik az első tanítási nap.Hát ja vége a nyárnak én mondjuk örülök neki hogy mehetek suliba valaki meg öngyilkos lesz hogy vége az esti partiknak és másnaposságnak.Már kezdtem fáradt lenni mivel hogy három órája beszélgettek Emilyvel.Elköszöntem tőle föl húztam a pizsim és már aludtam is.

Megint szarul aludtam az még ráadott egy lapáttal hogy egész este eset az eső.Hétszer keltem föl sikoltozva apa mindig át jött.Reggel mikor fölébredtem mellettem feküdt gondolom nagyon fáradt lehetett hogy hétszer át kell jönni a lányához aki eszeveszettül síkit álmában.Egyébként meg az ébresztőre keltem mivel ma van az első tanítás.Ahogy felkeltem apa is kelt velem mivel hogy kiderült ő visz kocsival a sulihoz.Mivel nem volt reggelink ezért a tegnapi maradék pizzát ettük meg utána felöltöztem.

Vittem egy üres táskát a tolltartót és egy füzetet mint minden normális gyerek,és már mentünk is a sulihoz.
-Azért ne kelts feltűnést ha lehet,ha valami baj van akkor hívj fől.
-Jó persze tudom óvatos leszek.Szeretlek!-nyomtam neki egy puszit és kiszálltam a kocsiból.Megvártam amíg elmegy a kocsival és mentem be a suliba csak hogy nem tudom hogy merre van az igazgatói.Ezért leszólítottam az első szimpatikus embert.
-Hé bocsi hogy így leszólítottalak csak új vagyok itt és nem tudom merre van az igazgatói.-szólítottam le egy fiút.
-Ja persze gyere meg mutatom.-indult be a suliba.
-Egyébként én Jeremy vagyok.Téged hogy hívnak?
-Én Molly vagyok Molly Jhonson.-mondtam neki jó fejnek tünt és helyes is volt.
-Szóval Molly hogy hogy pont ebbe a kis városba költöztél?
-Hát az az igazság hogy mi ilyen folyton költözők vagyunk.-vallottam be.
-Hát jó szívesen beszélgetnék még csak mindjárt becsöngetnek neked meg még be kéne iratkozni szóval szia majd később találkozunk.
-Szia akkor később gondolom.-az igazgató kedves volt megkaptam az órarendemet és már mentem is az első órámra.Történelem volt az első tantárgyam Alaric Slatzmannal hát elég fura név mint ne mondjak.Mivel már rég becsöngettek késve érkeztem az órára.
-Bocsánat a késésért csak új vagyok itt és nem találtam meg egy könnyen a termet.-léptem be az ajtón.
-Semmi baj,de ha már itt vagy mutatkozz be az osztálynak.
-Hát jó Molly Jhonsonnak hívnak apámmal költöztünk  ide imádok táncolni és egyben rajzolni is,már kis korom óta utazom apukámmal sajnos anyám meghalt.-fejeztem be röviden a történetet.
-Oké Molly ott van egy üres hely ülj le oda.-mutatott egy üres padra mellettem egy lány ült a másik oldalon meg egy srác.-az volt a jó dolog hogy mivel fél órát késtem nem volt sok vissza az órából.A második órám matek volt,hát az az egy tantárgy amit utálok és hát elég lassan telt.Az ebédszünet jött utána és már nagyon vártam hogy egyek valamit.De végre kicsöngettek a matekról hurrá.
-Hé figyelj Molly jössz velem ebédelni?-jött oda hozzám Jeremy ja nem is mondtam egy osztályba kerültünk.
-Ja persze úgy se tudom merre van.-raktam be a tolltartómat.Hát mit ne mondjak jó illatok jöttek a konyha felől,persze hogy nekem jó illat mivel hogy 12 éve gyors kaját eszek.
-Ennyire tetszik az illata?-kérdezte Jeremy.
-Az az igazság hogy 12 éve csak gyors kaját ettem és most végre ehetek főtt kaját.
-Huha így már értelek állj be a sorba addig én keressek egy asztalt.
-Miért,te nem eszel?
-Nem én hozok mindig magammal kaját.-és már indult is asztal vadászatra.Én meg fogtam egy tálcát és beálltam a sorba.Elég lassan ment az egész de megérte jól nézett ki a kaja.Most meg kereshetem meg Jeremyt.Meg is találtam ott ült azzal a sráccal meg lánnyal akik mellettem ülnek törin.
-Sziasztok!Én Molly vagyok és ti?-léptem oda az asztalhoz barátságosan.
-Öhh Molly ő itt Elena a nővérem és ő meg a barátja Stefan.-mutatta be őket.
-Szia!-köszönt Elena és Stefan.
-És miről beszéltetek amíg én nem voltam?-ültem le Jeremy mellé.
-Az iskolai buliról beszélgetünk.-válaszolt Elena.
-Milyen buli?
-Ja mindig van egy buli este a suli első napján gyere te is.
-Jó persze szívesen elmegyek.Hol lesz?-annyira örültem hogy végre elmegyek egy buliba.
-Bent az erdőben de hogy ne tévedj el gyertek Jeremyvel Stefan háza elé és akkor együtt elmegyünk.-hívott meg minket Elena.
-Jó oké de szerintem menjünk mert mindjárt becsöngetnek.-álltam föl az asztaltól hogy kivigyem a tálcám.Egyébként a kaja nagyon finom volt.Vége az első napnak elég hosszú volt de legalább találtam barátokat,csak még egy probléma van hogy apa elenged-e a buliba.Jeremy haza kísért és közbe meg beszéltük hogy értem jön nyolcra.Amikor beléptem az ajtón apával találtam magam szembe.
-Első nap volt és már is van egy pasid?
-Dehogy apa csak egy barát.-láttam a meg könnyebülést az arcán.
-Akkor jó de azért óvatosan vele.
-Apa az iskola diákjai tartanak egy bulit az erdőben ellengetsz?-néztem rá.
-Attól függ kivel mész?-tette keresztbe a kezét.
-Jeremyvel és út közben találkozunk Elenával és Stefánnal.
-Jeremy az a fiú aki az előbb itt volt?
-Igen ő az hidd el kedves srác.
-Elhiszem jó elmehetsz ha ma este bemutatód nekem.
-Oké na mennem kell már első nap is sok házi van.-mentem föl a lépcsőn.Egy órát töltöttem a házival de egy folytába csak arra gondoltam hogy mit vegyek fel.De a végén eldöntöttem.

Ránéztem az órámra és pont nyolcra kész is lettem addigra Jeremy már csöngetett is.Mire lementem apa már beszélgetett is vele.
-Szia Jeremy!Apa.
-Szia Molly!Jól nézel ki.-mosolygott rám Jeremy.
-Köszi kedves vagy de szerintem menjünk mert várnak.
-Szia apa majd jövök.
-Szia kincsem tizenegyre gyere haza és Jeremy kísérjen haza.
-Jó persze Mr.Jhonson,viszlát.
Beültem a kocsiba és Elenával találtam szembe magam.
-Te nem Stefánnal vagy?
-Nem most megyünk el érte.-és már el is hajtottunk,Stefan háza nagyon szép volt és nagy.Kiszálltunk a kocsiból és Elena már be is kopogott a házba de nem Stefan nyitott ajtót...........

Bevezető

Megint egy fárasztó nap,menekülés,pakolás 10 órás kocsi út erről szól az életem semmi másról.Csak a folytonos új lakhelyek régi házak jó nagy régi házak ez van csak nekem  meg két ember aki maradt nekem,Emily és az apám.Ja csak egy baj van hogy Emily a világ másik végén van mert ugye bár el kellet költöznünk.Hogy Miért?Mert én vagyok Molly Jhonson akinek az apja ex FBI ügynök,és maradt "pár" ellensége.Akik arra vágynak hogy holtan lássanak minket.Utáltam mindig is a munkáját.Olyannak voltunk mint egy elvált család az apuka havonta egyszer haza jön a gyerek meg marad az anyjával.Ja csak ha apának nem lett volna ez a munkája akkor talán még anya is élne.Csak hát neki ez volt a hobbija hogy az elnök egyet füttyent akkor már is meg kell ölni 100 embert.Hát igen,utáltam mindig is ezt az életet.Emily az aki életben tart nekem ő a legjobb barátom,utána meg jön a Skype.Röviden ez vagyok én.Ha az életemet most ide leírnám nem maradna hely de komolyan 10000 oldal biztos ki jönne belőle.Egy egész forgató könyv.

Szereplők

Név:Molly Jhonson

Kor:26

Anyja neve:June Jhonson (elhunyt)

Apja neve:Dave Jhonson

Született:1988.08.24.

Szülő hely:Los Angeles

Tartozkódási hely:Mystic Falls

Név:Damon Salvatore

Kor:28

Anyja neve:Julie Roberts

Apja neve:Denis Salvatore

Született:1986.12.12.

Szülő hely:Mystic Falls

Tartozkódási hely:Mystic Falls

Egyéb:Szülei elváltak.

Név:Stefan Salvatore

Kor:27

Anyja neve:Julie Roberts

Apja neve:Denis Salvatore

Született:1987.06.07.

Szülő hely:Mystic Falls

Tartozkódási hely:Mystic Falls

Egyéb:Szülei elváltak.

Név:Elena Gilbert

Kor:27

Anyja neve:Isobel Flemming

Apja neve:John Gilbert

Született:1987.04.01.

Szülő hely:Mystic Falls

Tartozkódási hely:Mystic Falls

Egyéb:Van egy "testvére" Jeremy Gilbert.

Név:Dave Jhonson

Kor:40

Született:1974.02.14

Szülő hely:Los Angeles

Tartozkódási hely:Mystic Falls

Név:Julie Roberts

Kor:42

Született:1972.09.08.

Szülő hely:San Diego

Tartozkódási hely:Mystic Falls

Név:Emily Stewart
Kor:27
Született:1987.05.13.
Szülő hely:Los Angeles
Tartozkódási hely:Los Angeles